Aszályban válogatósabbá válnak a baglyok

A táplálkozási lánc bolygónk élővilágát egyensúlyban tartó rendszer, amelyben a legkisebbektől a legnagyobbakig minden élőlénynek fontos szerep jut. Ha valami miatt megszakad ez az egyensúly, az tovagyűrűzve az egész ökoszisztéma számára veszélyt jelent.

A klímaváltozás pont egy olyan helyzet, ami képes efféle válságba sodorni az élővilágot azzal, hogy átrendezi az egy-egy helyszínen rendelkezésre álló táplálék viszonyait. Egy chilei vezetésű nemzetközi kutatócsoport nemrégiben három amerikai bagolyfaj példáin keresztül vizsgálta meg a kérdést. Az eredményeket az Ecography folyóiratban publikálták.

A chilei Bosque Fray Jorge Nemzeti Park területén 24 éven keresztül végzett megfigyelések adatait elemezték a szakemberek. Ebben az amerikai uhu (Bubo virginianus), az üregi bagoly (Athene cunicularia) és az amerikai gyöngybagoly (Tyto furcata) zsákmányejtési szokásait mérték fel, a baglyok begyűjtött köpetei alapján. Összesen mintegy 17 ezer bagolyköpetet vizsgáltak át az évek alatt, amelyekben 75 ezer zsákmányállat maradványait sikerült azonosítani.

A területen az El Niño–La Niña időjárási rendszerek erős hatással vannak a csapadékra, ez pedig arra, hogy milyen zsákmányállatok állnak rendelkezésre bőségesen vagy épp melyek száma csökken.

A három faj átfedésekkel hasonló étrenden élt. A két nagyobb bagoly elsősorban kisemlősökkel táplálkozott, ám rendszeresen fogtak például hüllőket és rovarokat is. A kisebb üregi bagoly pedig jórészt ízeltlábúakkal táplálkozott, de alkalmanként fogott kisemlősöket is. 26 különféle zsákmánycsoportot azonosítottak a kutatók, amelyekből 16 mindhárom bagoly étrendjében szerepelt.

Esős években – Chilében ez az El Niño időszaka – dúsabb a növényzet, elszaporodnak a rovarok és a rágcsálók, így a baglyok is könnyebben találnak táplálékot. Száraz, La Niña-években viszont mindenből kevesebb jut.

A kutatók azt találták, hogy ilyenkor a három bagolyfaj kevésbé verseng ugyanazért a zsákmányért: mindegyik inkább a domináns, jól bevált prédáira összpontosít. Vagyis az uhu és a gyöngybagoly több rágcsálót fog, az üregi bagoly több rovart. Ez egészen furcsa, mert az ember azt várná, ha kevesebb a választék, akkor fognak mindent megenni, amit találnak.

A 24 éves vizsgálat felhívta arra is a figyelmet, hogy a klímaváltozás alattomosan és csendben elkezdte átrajzolni az ökoszisztémák működését.

A kutatók egy hosszabb távú változást is azonosítottak. Nagyjából 2003-at követően a terület általánosságban szárazabbá vált, és ezzel a zsákmányállatok összetétele is átalakult. A baglyok a száraz időszakra jellemző módon elsődlegesen a főbb zsákmánytípusukat vadászták, azonban ekkortól már olyan fajok is az étlapjukra kerültek, amelyeket korábban nem, vagy csak rendkívül ritkán fogyasztottak. Ez azt jelenti, hogy a hosszú távú klímaváltozásra másképp reagáltak, mint a rendszeresen visszatérő aszályos évekre.

A háttérben meghúzódó összefüggések között a legfontosabb a növényzet állapota és a zsákmányállatok száma volt. Úgy találták azonban, hogy a hőmérséklet önmagában is meghatározó volt, vagyis a felmelegedés nem csupán a zsákmányállatok számán keresztül, hanem egészen komplex módon hat a táplálkozási láncra. Az élővilág egyensúlya pedig azon is múlik, hogy az egyes fajok közti kapcsolatrendszerek miként alakulnak, maga a kapcsolat hogyan tud alkalmazkodni a változó körülményekhez.