Aggasztóan megváltozott erdélyi Szent Anna-tó

Jelentősen megváltozott az erdélyi Szent Anna-tó állapota az elmúlt 25 évben – derül ki a A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közleményéből. Az intézmény a  HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintizettel együttműködve másfél évtizeden át vizsgálta a tavat, így nyomon tudták kövenni, hogyan formálódott át ez idő alatt.

Beszennyeződött a híresen tisztavízű tó

A Szent Anna-tó Közép- és Kelet-Európa egyetlen épségben fennmaradt vulkáni krátertava. Különlegessége, hogy a többi fürdésre is használt tóval ellentétben nincs sem befolyása, sem kifolyása: vizét kizárólag a csapadék (eső, hó) táplálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tó rendkívül érzékeny az időjárás változásaira és a szennyeződésekre – ami egyszer bekerül a vizébe, az ott is marad.

Tartós szárazság idején a fokozott párolgás miatt jelentős vízszintcsökkenés következhet be. A Szent Anna-tó vízszintje ennek ellenére jelenleg (2026. augusztus 3-án) megfelelő, hosszú évtizedek óta fennálló ökológiai egyensúlya viszont felborult.

A Szent Anna-tó algaközössége több mint 70 éven keresztül gyakorlatilag változatlan maradt. Már Hortobágyi Tibor botanikus 1941-es kutatásai kimutatták, hogy nyáron a tó algavilágának közel 97 százalékát egyetlen páncélos ostoros algafaj alkotta, a sárgásbarnás színű Parvodinium (Peridinium) inconspicuum nevű faj. 2012 nyarán a kutatók úgy találták, még mindig ez a faj teszi ki az algák biomasszájának 95 százalékát, az elmúlt néhány évben azonban ez megváltozott.

Először egy Cosmocladium nevű zöldalgafaj kezdett el tömegesen szaporodni, majd további zöldalgafajok (Stichococcus, Chlorella) is megjelentek, amelyek kiszorították a hét évtizedig egyeduralkodó páncélos ostoros algát. A zöldalgák tömeges elszaporodása a tó vízminőségének romlásához vezetett: a víznek kellemetlen ízt, színt és szagot okozhatnak, rontják a víz átlátszóságát, elősegítik a baktériumok szaporodását, fölesedést okozhatnak, pusztulásukkor pedig oxigénhiány keletkezhet.

Ez a jelenség 2016-ra szemmel láthatóvá vált: a tó évtizedek óta kékesszürke színű vize zöldre változott, miközben átlátszósága drasztikusan lecsökkent. 2012 tavaszán a tó vizének átlátszósága 6,3 méter volt, azaz gyakorlatilag a fenékig átlátszó volt a víz, 2019 tavaszára viszont 1,4 méterre csökkent.

A 2010-es évek előtti szakirodalom a Szent Anna-tavat tiszta vizű, szervesanyagban és algában szegény, úgynevezett szűken-közepesen termő tónak írja le. Napjainkban azonban a tó vize az átlagos klorofill-tartalom alapján már kevésbé tiszta (bőventermő), meleg nyári időszakokban pedig időnként algában és szerves anyagban túlzottan gazdag (túltermő).

A fürdőzés és egy inváziós faj áll a háttérben

A szakértők szerint a kedvezőtlen változás hátterében elsősorban a tó megnövekedett növényi tápanyagterhelése áll, amely két fő okra vezethető vissza. 2018 előtt a tavat évente felkereső mintegy százezer turista révén, a fürdőzés, piknikezés és a hiányos illetve nem megfelelően használt illemhely-infrastruktúra következtében jelentős mennyiségű tápanyag került a tóba, amely kedvezett az algák tömeges elszaporodásának. A tó fürdőzónájában jelentős emberi vizeletből származó urea került, és megnőtt a mikrobák, többek között a fekális eredetű baktériumok csíraszáma is. A vízminőség általános romlása miatt 2018-tól betiltották a fürdőzést és a piknikezést a Szent Anna-tónál.

A vízminőségromlás második fő oka, hogy a 2010-es évek elején megjelent a Szent Anna-tóban egy tájidegen, agresszíven szaporodó (invazív) halfaj, az ezüstkárász (Carassius gibelio), amely néhány éven belül az egész tavat benépesítette. Mivel a tóból néhány nagyobb méretű fejes domolykó, valamint egy fél méternél nagyobb fogassüllő elpusztult egyede is előkerült, szinte biztosra vehető, hogy a halak nem véletlenül – például tőkésrécék közvetítésével – kerültek a Szent Anna-tóba, hanem előre megtervezett, szándékos és illegális halbetelepítés történt.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet 2024-ben végzett béltartalomvizsgálatai kimutatták, hogy az ezüstkárász táplálékának jelentős részét a tó fenekének iszapja alkotja. Ez azt is jelenti, hogy táplálkozásuk révén visszajuttatják a vízbe a tó üledékében korábban felhalmozódott („eltemetett”) tápanyagokat, ami kedvez az algák szaporodásának. Ráadásul a fiatal ezüstkárász-ivadékok kieszik a vízből az algafogyasztó állatkákat, így például a kis rákfajokat, kerekesférgeket (egyedszámuk ma százszor kevesebb, mint 10–20 éve), így ragadozóik hiányában jobban szaporodhatnak az algák.

Összegzésképpen megállapítható, hogy napjainkra egy önfenntartó folyamat alakult ki a tóban: az algák tömeges elszaporodása jelentősen rontja a vízminőséget, miközben az inváziós ezüstkárász-állomány folyamatosan biztosítja az algák növekedéséhez szükséges tápanyag-utánpótlást, ráadásul kifalják az algákkal táplálkozó apró vízi élőlényeket (zooplanktont), azaz az algák ragadozóit.

Vízminőség-javulás csak akkor várható, ha sikerül jelentősen csökkenteni az algák szaporodását elősegítő tápanyagterhelést. Ebben fontos előrelépést jelentett, hogy 2018-ban megszűnt a fürdőzés és a piknikező turizmus, így jelentősen csökkent az emberi tevékenységből származó külső tápanyagterhelés. Nagy valószínűséggel ennek köszönhető, hogy a tó állapota azóta nem romlott tovább, sőt egyes vízminőségi mutatókban javulás is megfigyelhető.

Ugyanakkor az úgynevezett belső tápanyagterhelés továbbra is jelentős, ugyanis az ezüstkárászok táplálkozásuk során a tó üledékében korábban felhalmozódott tápanyagokat (elsősorban foszfort és nitrogént) visszajuttatják a vízbe.

A jelenlegi tudományos eredmények és rendelkezésre álló gyakorlati tapasztalatok alapján a román vízügyi hatóságok felügyelete alá tartozó Szent Anna-tó vízminőségének javítása érdekében az inváziós ezüstkárász teljes eltávolítása (eradikálása) jelentheti az egyetlen hatékony megoldást.