Védőoltás mentheti meg a madárinfluenzától Új-Zéland madarait

A nagy megbetegítő képességű madárinfluenza, a H5N1 nemrégiben érte el Ausztráliát is, utolsóként a kontinensek között. Innen csak egy ugrás Új-Zéland, ahol olyan, a kihalás széléről épp csak visszahozott fajok élnek, mint a kakapó.

Kate McInnes természetvédelmi szakember szerint csak idő kérdése, mikor jut el Új-Zélandra a betegség, számolt be a Science. A kakapó szaporodóképes populációja jelenleg kevesebb mint 500 madárból áll, a kutatók pedig védőoltással szeretnék megóvni ezt a rendkívül ritka fajt, és négy másik, szintén bennszülött és veszélyeztetett madarat.

Az egyelőre nem ismert, hogy a szigetország különleges madárfajai mennyire fogékonyak a madárinfluenzára, de egy-egy súlyosan veszélyeztetett faj számára a fertőző betegségek jelenthetik a legrövidebb utat a kihaláshoz.

Az új-zélandi szakemberek 2025-ben már tesztelték a madarak számára kifejlesztett védőoltást: biztonságosnak és hatékonynak is találták azt. A kakapó mellett a takahē (Porphyrio hochstetteri), az üregi lile (Thinornis novaeseelandiae), a fekete gólyatöcs (Himantopus novaezelandiae) és a Malherbe-kecskepapagáj (Cyanoramphus malherbi) is részt vesz az oltási programban. Mindegyik fajból 300 szaporodóképes egyed kapja meg a védőoltást.

Az oltóanyagot házi szárnyasok számára fejlesztetik, s az új-zélandi szakemberek 2024-től vágtak bele a tesztelésbe. Az oltóanyag egy rokon vírustörzs, a H5N2 vírus inaktivált változatát tartalmazza, s így a „közös” H5 nevű felszíni fehérje ellen segíti elő az antitest-képződését. A kutatók mind az öt érintett madárfajból 10-10 egyedet oltottak be, az állatok egy hónappal később egy emlékeztető oltást is kaptak. Ezt követően vérvizsgálattal ellenőrizték a védőoltás hatékonyságát.

A szakemberek elmondták, hogy sajnos nincs lehetőség az összes veszélyeztetett madár beoltására, ám az öt leginkább kritikus faj számára ez a lehetőség nyújthatja a menekülést a kihalástól. Ezzel megelőzhető mindaz a súlyos hatás, amellyel a világ más részein a madarak szembesültek.

Kaliforniában például a szintén a kihalás széléről visszahozott kondorkeselyűkből 21 madár számára vált végzetessé a vírusfertőzés, majd ezt követően e faj mintegy 200 egyede is megkapta a védőoltásait. A kaliforniai kondor jelenleg alig több mint 600 élő egyedből álló csoportja volt az a veszélyeztetett faj, amely elsőként részesült a világon e védelemben.

Az új-zélandi szakemberek többek közt pont a kaliforniai kondor példájából tanulva fogtak bele az oltási programba. A tesztelt öt fajból négy esetében fél év elteltével is megfelelő ellenanyagszintet mértek, ám a fekete gólyatöcs esetében 3 hónap alatt lecsökkent. Emiatt is fontosak a tesztek, és ez alapján kapják meg a madarak a már „éles” oltásaikat. A fajonként 300 egyed elegendő lehet ahhoz, hogy kritikus esetben biztosítani tudja a fajok túlélését.

A kakapó esetében azonban így is kihívás a feladat. A madarakat – 235 felnőtt és mintegy 90 fióka él jelenleg – védett kis szigeteken nevelik, szabadon élnek, és rádiós jeladójuk alapján lehet őket egyenként megkeresni. A zöld tollazat kiváló rejtőszín azonban, de olyan egyed is volt, amelyik egy 40 méter magas fára mászott fel az oltással érkező szakemberek elől, és csak a következő napon volt hajlandó lemászni.

A kakapók különösen veszélyeztetettek, pont amiatt, ahol élnek. Új-Zéland déli szigete nyugati partjai közelében, s e szigetek nemcsak a kakapó, de sok ezernyi vándormadár számára is pihenőhelyet jelent. A madárinfluenzát pedig pont e vándor fajok fogják Új-Zélandra is elvinni. Ha megérkezik a betegség a szigetországba, McInnes és kollégái még mintegy két tucatnyi másik madárfajt is szeretnének bevonni az oltási programba.