Kollektív memóriája lehet a csótányoknak

Egy új tanulmány alapján kollektív memóriája lehet a hazánkban is előforduló amerikai csótánynak – számol be a ScienceAlert. Ez a típusú emlékezet nem az egyes példányok agyában, hanem a közöttük kialakuló kapcsolatokhoz tárolódik.

Számos állatfaj esetében igaz, hogy a csoport tagjai között generációról generációra átadott ismeretek – például a vándorlási útvonalak és biztonságos búvóhelyek – nagyban segítik a túlélést. Mariano Calvo Martín, a Université Libre de Bruxelles társadalomökológusa és kollégái szerint ugyanakkor létezhet egy egészen másfajta kollektív memória is, amely kizárólag a társas kölcsönhatásokból alakul ki.

A kutatók a rovarok számára két azonos búvóhelyet alakítottak ki, amelyek csak a megvilágításban különböztek. Az egyiknél vörös fényt alkalmaztak, amely a csótányok számára sötétebbnek tűnik, ezért vonzóbb, a másik zöld megvilágítást kapott.

A várakozásoknak megfelelően a legtöbb csótány a vörös fényű búvóhelyet választotta. Ezután azonban a kutatók felcserélték a világítást: a korábban kedvelt búvóhely zöld, a másik pedig vörös fényt kapott.

Miként működhet a csótányok kollektív memóriája?

Az egyedül tartózkodó csótányok többnyire gyorsan átköltöztek az immár kedvezőbb búvóhelyre. A nagyobb csoportok viszont gyakran egyszerűen ott maradtak, ahol eredetileg letelepedtek, noha a környezet már nem volt számukra ideális.

A szakértők szerint ennek oka nem az, hogy az egyes csótányok emlékeznek korábbi döntésükre. Inkább arról lehet szó, hogy minden egyed nagyobb valószínűséggel marad ott, ahol már sok fajtársa tartózkodik. Amint elegendően sok csótány gyűlik össze egy helyen, a társas vonzás erősebbé válik, mint a környezeti jelzés, amely a költözésre ösztönözné őket.

Számítógépes szimulációk is alátámasztották ezt az elképzelést. A virtuális csótányoknak nem volt egyéni memóriájuk, csupán előnyben részesítették a sötétebb búvóhelyeket, és hajlamosabbak voltak ott maradni, ahol már más egyedek is összegyűltek. Ez a néhány egyszerű szabály mégis elegendő volt ahhoz, hogy a csoportok a környezet megváltozása után is kitartsanak eredeti választásuk mellett.

„Elméleti megközelítésünk azt mutatja, hogy a társas kölcsönhatások és a csoport szerkezete önmagukban elegendőek egy kollektív memória kialakulásához” – mondta Calvo Martín. A kutatók úgy vélik, hogy ez a jelenség valószínűleg nem kizárólag a csótányokra jellemző, hasonló mechanizmus működhet többek között a halrajokban, madárcsapatokban, hangya- és méhkolóniákban, sőt akár az emberi közösségekben is. Hogy a kollektív memória ez a formája valójában mennyire elterjedt az állatvilágban, azt további kutatásoknak kell tisztázniuk.