Vezetékek ölik a magyarországi fehér gólyákat

Tucatjával érkeznek ezekben a napokban áramütött vagy áramvezetéknek repült madarakról szóló bejelentések a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) és a nemzetipark-igazgatóságokhoz – olvasható az MME közleményében. A probléma különösen a fiatal madarakat érinti: a fiókák kirepülése és az őszi vonulás kezdete körül rendszerint megugrik az elhullások száma.

A kisebb termetű madarak számára az időjárás, a ragadozók, az autók és a kóbor háziállatok jelentik a legnagyobb veszélyeket, míg a közepes és nagytestű fajok egyik legjelentősebb veszélyeztető tényezője az élőhelyek elvesztése mellett az áramütés. A probléma a fehér gólyákat is súlyosan érinti: 2018 óta minden évben több mint száz, három évben pedig több mint kétszáz áramütéses vagy vezetéknek ütközött gólyát dokumentált az MME.

A szervezet adatai szerint a középfeszültségű, vagyis 10–35 kilovoltos hálózat több mint 700 ezer oszlopból áll Magyarországon, és korábbi becslések alapján évente akár 170 ezer madár is áramütés áldozatává válhat miatta. Különösen aggasztó a helyzet olyan fajok esetében, mint a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kék vércse, amelyek európai állományának jelentős része a Kárpát-medencében él.

Egyre több fehér gólya esik áldozatul

A fehér gólya pusztulásairól az MME az 1970-es évek óta vezet adatokat. Ez idő alatt összesen 3830 elpusztult példányról szereztek tudomást, és az azonosítható okok alapján bekövetkezett balesetek 86,9 százalékát áramütés vagy vezetéknek repülés okozta. A gyűrűzött madarak adatai a probléma súlyosbodását mutatják: míg korábban a később megtalált gólyák körülbelül 1 százaléka pusztult el áramütés következtében, az arány az 1990-es évek végétől a 2010-es évek végéig 5–6 százalékra emelkedett.

Az utóbbi években ismét növekedés tapasztalható, amiben az is szerepet játszhat, hogy a gólyák egyre nagyobb számban koncentrálódnak a hulladéklerakók környékén. Az ezredforduló óta Magyarországon gyűrűzött, később kézre került fehérgólya-fiókák 58,3 százaléka áramütés vagy vezetéknek repülés áldozata lett.

A probléma felszámolására már az 1980-as években megkezdődtek a beavatkozások. Kezdetben elsősorban utólag felszerelhető műanyag burkolatokkal, madárkiülőkkel és más kiegészítőkkel próbálták biztonságosabbá tenni a meglévő oszlopokat. Ilyen megoldásokkal Magyarországon legalább 70 ezer oszlopot alakítottak át.

Az elmúlt években egyre inkább olyan hálózati megoldások terjednek, amelyek már eleve madárbarát kialakításúak, így nincs szükség utólagos kiegészítésekre. Emellett több mint 4000 kilométernyi külterületi szabadvezetéket földkábelre cseréltek, és legalább 10 ezer oszlop tekinthető tartósan madárbarátnak. Több hulladéklerakó környezetében is teljesen vagy részben földkábelre cserélték a hálózatot, illetve madárbarát módon építették át azt.

További lépések szükségesek a gólyák érdekében

A javulás ellenére azonban még messze nincs megoldva a probléma. Az MME tavaly 200 dél-alföldi gólyafészek 200 méteres körzetében vizsgált középfeszültségű oszlopokat. Mindössze 22 százalékuk kapott jó minősítést madárvédelmi szempontból, 28 százalékuknál elavult vagy hiányos volt a védelem, 48 százalékuknál pedig egyáltalán nem történt madárvédelmi beavatkozás. A felmérés nem reprezentálja a teljes, mintegy 700 ezer oszlopból álló országos hálózatot, de jól érzékelteti, hogy még jelentős feladat áll a szakemberek előtt.

A fehér gólyák esetében külön kérdést jelentenek a villanyoszlopokra épített fészkek. Ezek jellemzően kisfeszültségű, 0,4 kilovoltos oszlopokon találhatók, ahol nem elsősorban az áramütés, hanem a fészkek idővel megnövekvő súlya okozhat problémát. Az áramszolgáltatók ezt a veszélyt fészektartó állványok felszerelésével kezelik: a program kezdete óta mintegy 10 ezer ilyen állvány készült.

A természetvédelmi szervezetek és az áramszolgáltatók együttműködése 2008-ban az Akadálymentes Égbolt Megállapodás aláírásával kapott új lendületet. A megállapodásban az szerepelt, hogy 2020 januárjáig minden, madárvédelmi szempontból veszélyes vezetékszakaszt biztonságossá tesznek, ez a cél azonban nem valósult meg.

Az MME szerint a hálózat átalakítása jelenlegi ütemében túl lassú, és a teljes rendszer biztonságossá tétele akár évtizedekig is eltarthat. A szervezet ezért azt szeretné elérni, hogy az áramszolgáltatók ne csak a gólyafészkek környezetében avatkozzanak be, hanem ott is gyorsan alakítsák át a hálózatot, ahol nagyobb számban pusztulnak madarak. A kormánytól pedig olyan szabályozást várnak, amely elősegíti a középfeszültségű hálózat folyamatos és ütemezett madárbaráttá alakítását.