Így próbálják megmenteni a Kis-Duna egyik csallóközi ágát

Komoly feladat visszafordítani bármelyt természeti terület ember okozta állagromlását, új esélyt adni az érintett térség növény- és állatvilágának, vagy éppen revitalizálni, méltón kezelni és új életre kelteni egy vízfolyást. Az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra, így van ez a Szlovákia déli részén elterülő Csallóköz egyik természeti kincsének számító Kis-Duna-ág, a Tőkési-ág esetében is.

A rendszerváltás előtti időkben a helyszín varázslatos volt. Állatok és növények sokaságának biztosított nyugodt élőhelyet az egykor kristálytiszta víz: az aljzatán meg lehetett számolni a kavicsokat. Kisgyerekként a Felsővámos melletti szakaszán tanultam meg úszni, ma viszont több helyen az iszapos meder okozta homály, helyenként pedig kellemetlen szag fogadja az odalátogatót.

A Tőkési-ág immár közel száz éve a talajból finoman felbugyogó vízből, a buzgárokból táplálkozik. Csakhogy a bősi vízerőmű megépítése miatt is egyre mélyebbre süllyedő talajvízből érkező tiszta utánpótlás az összeálló iszaprétegen már alig tud áttörni.

Így mentenék meg a Tőkési-ágat

A természet védelmét drasztikus lépésekkel megvalósítani kívánók között vannak, akik szerint a Csallóköz természetes felszíni vízfolyásait hagyni kell, hogy a maguk útját járják. Mintha megfeledkeznének arról, hogy a környék kiterjedt ártere már a múlté: a mocsarakat lecsapolták, számos területet feltöltöttek, szántóföldekké alakították. Egy folyó képe mindig változik, ez természetes. Számos környékbeli lakos szerint azonban a természet védelme nem egyenlő azzal, hogy egyáltalán nem nyúlunk a folyóhoz.

Márpedig a Tőkési-ágnál immár évtizedek óta éppen ez a helyzet: a Nemzeti Természetvédelmi Terület legmagasabb, 5-ös szintű védettsége miatt nem kotorják a medret, nem vágják a hínárt és a nádat, sőt, a vízbe dőlt hatalmas fákat sem távolítják el. Mindez szintén jelentősen hozzájárult a víz lelassulásához és a meder iszaposodásához.

Néhány éve a Zöld örökség nevű polgári társulás a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalattal, a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetemmel és a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemmel közösen pályázatot nyújtott be a Norvég Alaphoz, amelyből közel 900 ezer eurót támogatást nyert. A szakemberek vizsgálatai és a hatástanulmányok kiértékelése után kezdődhetett meg a munka.

A projekt célja a Tőkési-ág Nemzeti Természetvédelmi Terület vizes élőhelyének helyreállítása, valamint a leromlott vizes élőhelyi ökoszisztémák klímaváltozáshoz való alkalmazkodóképességének helyreállítása és erősítése. Emellett arra törekszik, hogy ezek az ökoszisztémák hosszú távon biztosítsák az általuk nyújtott fontos természeti és társadalmi előnyöket, ezáltal mérsékelve a klímaváltozás környezetre és a lakosság életminőségére gyakorolt negatív hatásait.

Akadnak azért kritikus hangok

Ami biztos, hogy a környéken élők emlékezetében még él a néhány évtizeddel ezelőtti kép: másmilyen élővilág, tisztább víz, gyorsabb sodrás és kevesebb iszap.

A Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat mesterséges szigetekkel és kavicspadokkal kívánja elérni, hogy a víz sodrása elegendő legyen a medret borító iszapréteg fellazításához. A tudományos elgondolás lényege, hogy ha a Tőkési-ág Vásárúton (Trhová Hradská) áthaladó szakaszán, a híd közelében beszűkül a meder keresztmetszete, a víz felgyorsul, az erősebb áramlás pedig könnyebben elsodorja a lerakódott iszapot. Ilyen modellnél azonban – még ha gondosan az adott terephez igazították is – mindig marad bizonytalanság.

A Tőkési-ág végpontja Vásárúttól bő 6 kilométerre, Nyárasdnál (Topoľníky) található, ahol a Kis-Dunába torkollik. Ez a szakasz a legszélesebb és egyben a leglassabb. Látványos munka zajlott Vásárútnál, ám ma még nem tudható, hogy hosszú távon mennyire hat majd a felső szakaszokra, különösen úgy, hogy jelenleg nincs mögötte jelentős víztömeg és esés. Valóban megszünteti az iszaplerakódást, vagy csupán átrendezi azt?

Egyes helyiekben az a kérdés is felmerült: vajon nem okoztak-e maradandó kárt a partfal szerkezetében és a folyóágyban a nehéz munkagépek? Ami viszont tény, hogy mostanra nagy mennyiségű kavics került a folyóba Vásárútnál.

A helyi és környékbeli lakosok egy része örömmel fogadta, hogy végre valamilyen munka indult a Tőkési-ág megmentése érdekében. Sokan ugyanakkor nemtetszésüknek adtak hangot: szerintük elhibázott döntés több teherautónyi kavics vízbe juttatására fordítani ekkora összeget. Ők inkább a korábban bevált megoldásokhoz térnének vissza: a rendszeres mederkotráshoz és az időszakos hínárvágásához. Azzal viszont ők is tisztában vannak, hogy ezt a jelenlegi, legmagasabb szintű védettség nem teszi lehetővé – éppen ezt tartják óriási hibának.

10 fotó

Az idő dönti majd el

Ottjártunkkor a Tőkési-ág vásárúti híd melletti szakaszán már nem folytak a tudományos megfontolások alapján kidolgozott munkálatok, amelyek nyomán jelentősen átalakult a tájkép. Miközben a folyót jelentős mechanikai beavatkozással alakították át, a kisebb léptékű emberi karbantartás lehetőségét éppen a legmagasabb szintű védettségből fakadó előírások zárják ki.

A kutatók szerint a beavatkozás nélkül a folyó teljesen kiszáradna, ám sok helyi és környékbeli lakos éppen azt látja elhibázott zöld megfontolásnak, hogy védelmi céllal teljesen érintetlenül hagyták. Szerintük részben éppen a gondozás több évtizedes hiánya miatt indult pusztulásnak.

„Amit most látunk, olyan, mint amikor egy lassú kis patakba köveket dobál valaki – mondja egy helyi lakos. – A víz ugyan mellettük csobog tovább, de a patak egésze nem kap új lendületet. Mennyire célravezető egy romló állapotú folyónak csaknem a végpontja közelében segíteni?”

Az idő dönti majd el, hogy a mesterségesen előidézett sodrásnövekedés beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Egy azonban biztos: ez a projekt – akár sikeres lesz, akár nem – évtizedekre meghatározhatja Vásárút és környéke vízhez közeli világát.