Ritka madárvendégeket rejthetnek a hazai bányák és várromok

Ezúttal egy, a madarászok által látogatott élőhelyek között kevésbé ismert területről, a kőfejtőkről, várakról, várromokról és templomokról írok. Késő ősztől kora tavaszig érdemes ellátogatni ezekre a helyszínekre, ugyanis két, nálunk nem költő, csak szórványos téli vendégként előforduló madárfajjal hozhat össze minket errefelé a szerencse. A hajnalmadárról és a havasi szürkebegyről van szó.

Előbbi magas hegyek költőfaja, határainkhoz legközelebb a Kárpátokban és az Alpokban fészkel, meredek sziklafalak repedéseiben. A nevét a szárnyaiban tündöklő vérvörös színről, a hajnali pirkadathoz hasonló tónusokról kapta.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazin még mélyebb élményt és további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat kínál. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Hajnalmadár Budapesten

A meredek bércekről, sziklákról télen alacsonyabb tájakra ereszkedő faj hasonló élőhelyeket keres magának – talán ezért a főváros kő- és betonrengetege a hajnalmadár számára nem jelent mást, mint egy egységes sziklavidéket. Az épületeken megjelenő madarak a zugokban, repedésekben megbúvó pókokat, lepkéket, rovarokat keresgélik, ezért előnyben részesítik a terméskőből épült, cirádás falakat.

Az elmúlt évszázadban madarunk egészen érdekes helyeken bukkant fel Budapesten.

• 1860 márciusában – Madarász Gyula ornitológus szerint – a Budavári Palotában fogtak egy madarat.
• 1937-ben a pasaréti ferences templomon jelzett egy példányt Vertse Albert.
• A Madártani Intézet 1945 és 1952 között ideiglenesen a városligeti Vajdahunyad várában székelt, éppen ezért Pátkai Imre ebben az időszakban gyakran figyelte meg a fajt a vár falán.
• Érdekes budapesti adata származik 1948-ból, Szijj Józseftől, aki a belvárosi Reáltanoda utcai ház falán látott egy madarat.
• Az 1950-es évek elején a krisztinavárosi templomon, valamint a közelében található Alagút bejáratánál is jelezték.
• Vasvári a Lánchíd pillérjein észlelte.

Hajnalmadár a fővároson kívül

A fővároson kívül gyakran mutatkozott a Pannonhalmi Főapátság épületén és a lillafüredi Palotaszállón. Az 1980-as, 1990-es években a pécsi tévétorony falán észlelték, itt az épületbe is betévedt, ahol sikerült megfogni és meggyűrűzni is.

További kedvelt előfordulási helyei a históriákból ismert várak és várromok. Az 1950-es, 1960-as években dr. Keve András a sümegi várromon többször megfigyelte, és szintén ebben az időszakban a cseszneki várromon is jelentették a Bakonyból.

A legtöbb megfigyelési adata kőfejtőkből és természetes sziklafalakról származik. Az 1970-es években a budaörsi dolomitsziklákon látta Schmidt Egon, ugyancsak a 70-es évek elején pedig Bankovics Attila Veszprém városában, a Várhegy sziklafalán és a Benedek-hegy mészkővonulatain jelezte több ízben. Az utóbbi években több adatát ismerjük a Szársomlyó bányáiból, továbbá a felhagyott badacsonytördemici hatalmas bazaltbányákból.

A kőbányában tartózkodó hajnalmadár megtalálásához nagy türelemre van szükség, mert a hatalmas falakon nem könnyű észrevenni e színpompás fajt. Ragyogó színei csak akkor érvényesülnek, amikor pillangó módjára egyik helyről a másikra libben át. Érdemes ezért hosszabb időt szentelni egy-egy ilyen bányafal áttekintésének.

Hol láthatunk havasi szürkebegyet?

A havasi szürkebegy a sziklák és várromok kevésbé feltűnő életmódot folytató madara. A hazai madártani szakirodalom az 1940-es évek előtt csak nagyon ritkán említi. Az ezt követő, gyakoribbá vált megfigyelések pedig a madármegfigyelők számának növekedésével magyarázhatók.

Hazánkhoz legközelebb szintén csak a Kárpátok és az Alpok magasabb régióiban költ, a hegyoldalak sziklás lejtőin. A vele való találkozásra nagyobb az esélyünk, mint a hajnalmadár esetében, mivel nem idegenkedik az ember közelségétől, sokkal bizalmasabb madár. Ezt bizonyítja, hogy az 1980-as években egy budapesti ház ablakpárkányán is megfigyelték.

Télen nálunk igazi várlakó: az utóbbi évtizedben hol magányosan, hol kisebb csapatban rendszeresen látták a visegrádi, szigligeti, regéci és somlói romoknál.

A bányákban már sokkal nehezebb a dolga a megfigyelőnek, színe teljesen beleolvad a környezetébe. Nagyobb kőfejtőbe betévedve érdemes a leginkább a pacsirtáéhoz hasonlítható hangjára figyelni, amelyet akkor hallat, amikor odébb repül.

Ha odakint hideg szél fúj, zord az időjárás, érdemes felkerekednünk, hogy meglátogassuk a közeli kőfejtőt, vagy éppen felkapaszkodjunk a hegytetőn álló várromhoz. Ha a szerencse mellénk szegődik, akkor e nem mindennapi fajokkal való találkozás maradandó élményt nyújthat számunkra.