Vadászathoz használja fényét a legnagyobb világító gerincese

Úgy tűnik, a búvárcápa egyfajta reflektorként hasznosítja biolumineszcenciáját.

Egy új tanulmányban a világ legnagyobb biolumineszcens gerincesének, a búvárcápa világító tulajdonságát vizsgálják – számol be az IFLScience. Ez a faj akár 1,8 méter hosszúra is megnőhet, testét pedig milliónyi fénykibocsátó szerv, úgynevezett fotofóra borítja. A mélytengerben ez a fény nem pusztán álcázásra szolgálhat: az új eredmények alapján a cápa a világítását vadászat közben is kihasználja.
A búvárcápák 480–540 méteres mélységben élnek, ide már rendkívül kevés fény jut le. A legtöbb világító mélytengeri állat alulról világít, hogy eltüntesse a testének körvonalait a magasabbról érkező fényben, és így kevésbé legyen észrevehető a ragadozók számára. A búvárcápa azonban elsősorban a felette elhelyezkedő zsákmányra vadászik, ezért másfajta stratégiát alkalmaz.
Így használja biolumineszcenciáját a búvárcápa
Julien Claes, a Leuveni Katolikus Egyetem munkatársa és kollégái nyolc, járulékos fogásként kifogott példányt vizsgáltak sötétített tartályokban. Megmérték, milyen erős fényt bocsát ki a bőrük, majd összevetették ezt a cápa természetes élőhelyén tapasztalható fényviszonyokkal. Kiderült, hogy a testük által kibocsátott fény intenzitása nagyjából megegyezik a felszín felől érkező, lefelé irányuló fényével azon a mélységen, ahol az állatokat kifogták.
A fény színe is figyelemre méltó. A búvárcápa biolumineszcenciája a korábban vizsgált világító cápákénál zöldebb, ami segíthet abban, hogy az állat beleolvadjon a vízben lebegő, klorofillt tartalmazó részecskék közé.
A kutatók szerint azonban nemcsak a fény erőssége, hanem annak iránya is fontos. A faj alulról nézve a testének körvonalait rejti el a zsákmánya elől, miközben oldalirányban széles szögben bocsát ki fényt. Ez utóbbi arra utalhat, hogy a világításnak nem csupán álcázó, hanem vadászati szerepe is van: a cápa mintegy „reflektorfényként” használhatja a saját fényét, hogy jobban megvilágítsa és megtalálja a környezetében úszó zsákmányt.
Ily módon a faj egyszerre két feladatot old meg ugyanazzal a különleges alkalmazkodással: miközben fentről nézve szinte láthatatlanná teszi magát, a széles szögben kibocsátott fény segítségével felderítheti a zsákmányt.










































































































































































































