Tűz ellen tűzzel: így védhetők meg a mamutfenyők

Kalifornia éghajlatára jellemzőek az erdőtüzek legalábbis a jégkorszak vége óta bizonyosan, így az utóbbi tizen-egynéhány ezer évben a fák is együtt éltek e tüzekkel. A Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatói egy felmérésben azt vizsgálták meg, hogy az elmúlt évek nagy tűzvészeit hol, milyen körülmények közt élték túl a mamutfenyők (Sequoiadendron giganteum). Arra jutottak, hogy ahol ellenőrzött égetésekkel tartották karban a környezetüket, ott az óriásfák négyszer nagyobb eséllyel élték túl a nagy erdőtüzeket.

A kutatók a Sierra Nevada hegyeiben 2020-ban és 21-ben tomboló erdőtüzek hatásait vizsgálták meg. E tüzek során ugyan elpusztult néhány ezer mamutfenyő, de a vizsgálatok alapján sok ezerrel több számára lettek volna végzetesek a tüzek, ha a megelőző évtized során nem alkalmaztak volna ellenőrzött égetéseket.

A mamutfenyők a kaliforniai Sierra Nevada nyugati lejtőin élnek, egy-egy óriásfa annyit nyom, mint 15 kék bálna, az életkoruk pedig elérheti a 3000 évet is. Mivel a kérgük igen vastag, a koronájuk pedig nagy magasságban helyezkedik el, az átlagos, közepes intenzitású tüzeket rendre túlélik. Azonban az extrém, rendkívül intenzív tüzek ezekre az óriásokra is végzetes veszélyt jelentenek. A 2020-21-es tűzvészekben számtalan mamutfenyő fáklyaként lobbant lángra és égett el.

Miért hatásos a tűz ellen a tűz?

Az igazán hatalmas, nagy hővel égő, pusztító tüzek a legtöbb esetben úgy keletkeznek, hogy e tűzvész előtti év(ek) során a szokásosnál több csapadék hatására meglódul a nagy fák alatti aljnövényzet növekedése. Kaliforniában gyakori az olyan helyzet, hogy télen igen sok csapadék hullik, ami elősegíti e növényzet burjánzását. Amikor azután beköszönt az aszályos nyár, a felhalmozott növényzet elszárad. Gyakorlatilag ilyenkor az erdő olyan, mintha gyújtóst halmoztak volna fel benne.

Az ellenőrzött égetések során az aljnövényzetet meghatározott időben felgyújtják, mielőtt még túlzottan sok száraz növény halmozódhatna fel egy területen. Ezzel azt lehet megelőzni, hogy túl nagy mennyiségű éghető anyag legyen jelen az erdők alján.

A száraz aljnövényzet elővigyázatos elégetése ugyanazt a célt szolgálja, mint amikor a tűzoltóság nem engedi, hogy egy lépcsőházban régi bútorokat vagy újságpapírt halmozzanak fel a lakók. Ezzel a módszerrel eltűnik az az éghető anyag, ami aztán a tűzvészeket igazán pusztító erejűvé tehetné.

Kaliforniában két nemzeti parki területen zajlanak a legkiterjedtebb ellenőrzött égetések, amelyek az 1960-as évek óta óvják a mamutfenyő erdőket. Ennek köszönhetően az erdő egyes részei megkapták ezen védő kezeléseket, míg más erdőrészek akár több mint száz éve nem tapasztaltak tüzeket. A kutatók e régióban végezhettek összehasonlító elemzéseket arról, hogy milyen hatásúak is végül ezek a tervezett, ellenőrzött, kis erejű tüzek.

A területek megfigyelését műholdas és más távérzékelési módszerekkel végzik, így rendelkezésre álltak számos időpontból fotók, amelyekből kiderült, hány élő és hány elpusztult, elégett fa volt egy-egy területen. Összesen 19 erdőterületen mintegy 26400 mamutfenyő egyedi sorsát tudták így megvizsgálni a két nagy tűzvész előtt és után.

Arra jutottak, hogy az ellenőrzött égetés minden mamutfenyő esetében 77 százalékkal csökkentette annak az esélyét, hogy a fa egy nagy tűzvészben elpusztuljon. Ahol a tűzvész előtti évtizedben volt égetés, ott 1900 fa pusztulását előzték meg ezekkel! Ha az egész területen mindenhol zajlottak volna ellenőrzött égetések, akkor összesen 3900 további fát lehetett volna megmenteni.

Mivel a klímaváltozás hatására egyre gyakoribbá válnak a pusztító erejű, nagy intenzitású erdőtüzek, különösen fontos volna a mamutfenyők élőhelyén védekezni. Az ellenőrzött égetések ehhez tökéletes fegyvert jelentenek a kaliforniai erdőkben.