Vajon élvezik-e a madarak a repülést?

A legtöbb ember életében felmerül a kérdés, milyen lehet repülni? A madarak időnként látható ok nélkül is repülnek – mi pedig azt feltételezzük, hogy a repülés puszta öröméért teszik, hisz repülni biztosan jó. De vajon tényleg így lehet?

Egy holland kutatócsoport nemrégiben rózsás kakaduk esetében vizsgálta meg a kérdést. A holland Avifauna Madárparkban (Alphen aan den Rijn városában) végezték el a vizsgálatokat, ahol a rózsás kakaduk más madarak sokaságával éltek együtt.

A madarak zárt röpdében éltek, ám bizonyos napokon kinyitották a röpdét és szabadon kirepülhettek, ilyenkor a madárpark fáin ültek le, vagy épp leszálltak a talajra, ahol eleség is várta őket. A madarak önként repültek ki, majd egy idő után önként mind vissza is tértek a röpdéjükbe, mivel azt tekintették a biztonságos otthonuknak. A kutatók külön megfigyelték a repülési napokat, illetve azokat, amelyeken nem nyitották ki a röpde ajtaját a kakaduk számára.

Állati érzelmek

Gyakran az ember esetében is nehéz megítélni, milyen érzelmeket él át, de sokszorosan könnyebb a dolgunk, mint az állatokkal: egy állattól nem tudjuk megkérdezni, hogy érzi magát. A kutatást vezető Jorg Massen viselkedésbiológus azonban régóta foglalkozik az állati érzelmek vizsgálatával.

Az emberek vizsgálatából átvett módszerekkel ma már az állatokat is ki lehet faggatni, közvetett módon. Az egyes érzelmek hatására az emberek viselkedése megváltozik, például pozitív érzelmek hatására optimistábban hozunk döntéseket. Ezen kívül bizonyos hormonok termelődése is összefügghet az érzelmi állapota.

A kutatók a madarak érzelmi állapotát háromféle módszer együttes alkalmazásával becsülték meg. Megfigyelték a viselkedésüket – például mennyit táplálkoztak, vakaróztak-e, vagy épp felborzolták-e a bóbitájukat.

Ezen felül egy tanulási feladattal azt is vizsgálták, hogy bizonytalan helyzetben inkább optimista vagy pesszimista döntést hoznak-e, végül pedig az ürülékükből meghatározták a stresszhormon mennyiségét. Ezeket az eredményeket hasonlították össze a szabad repülés utáni, illetve a repülés nélküli napokon.

Repülni jó!

A vizsgálatok azt mutatták, igenis élvezetet jelentett a madár számára a repülés. Még napokkal a repülésnap után is optimista döntéseket hoztak, és ha hosszabb ideig nem repülhettek ki, akkor fokozatosan egyre pesszimistábbá váltak. A repülési napokon számos olyan tevékenységet folytattak, amiről ismert, hogy csak akkor teszik, ha jól érzik magukat. Ilyen például az, ha jóllakottan is nekiállnak élelmet keresgélni.

Az ürülékből mért stresszhormon-szint vizsgálat nem bizonyult hasznos ötletnek, ebben nem tudtak kimutatni lényegi változást, és később az okára is rájöttek. Bár a repülés hatására a szervezetükben lévő stresszhormonok lebomlanak, a repülés jelentette fizikai igénybevétel viszont újakat termelődnek. Így pedig nem lehet elkülöníteni a hatásokat.

Fontos azonban azt is megérteni, hogy ez csak egy faj, így nem tudjuk egyelőre, más madarak, más körülmények közt hasonlóan érezhetnek-e. Az például könnyen elképzelhető, hogy egy ragadozó madár, amelynek a repülés egyértelműen azt jelenti, minél kisebb energiaráfordítással szerezzen élelmet, nem érez ekkora örömet, ha repülhet. Viszont az bizonyos, hogy a fogságban tartott madarak számára biztosított repülési lehetőségeket érdemes átvizsgálni, állatjólléti szempontok szerint.