Nemváltás naponta: így virágzik az avokádó

A gyümölcstermesztők jól tudják, néha milyen nehézkes megfelelő beporzó alanyt találni például egy cseresznyefához, ami eléggé „válogatós”. Nemcsak a saját pollenjével képtelen megtermékenyülni, de más fajták közt se mindegy, milyet ültet hozzá a kertész. Az avokádó ennyire nem válogat, képes a saját pollenjével is megtermékenyülni, ám az így létrejövő termés kevésbé életképes. Ennek köszönhetően az evolúció során kialakult egy okos stratégia, amelynek segítségével jó eséllyel elkerülheti az önbeporzást.

Az avokádó virágai egészen átlagosnak tűnnek, egyszerre van bennük porzó és termő is, mint a legtöbb hétköznapi virágban. Van azonban egy furcsasága: bár minden virága egyaránt tartalmazza a kétféle ivarszervet, azok nem egy időben működnek.

Egyes fák virágai reggel nőivarúként kezdik a napjukat, míg más fák ekkor hímivarú virággal ékesek. Később vált a virág: amelyik nőivarú volt, kikapcsolja a bibéjét és bekapcsolja a porzóit. Ennek köszönhetően az avokádó el tudja kerülni, hogy ugyanazon fa saját pollenje kerüljön a virágára.

A PNAS folyóiratban nemrégiben arról számolt be egy kaliforniai vezetésű kutatócsoport, hogy miként is képes erre a szextrükkre az avokádó. A kutatók arra jutottak, egyetlen gén 42 millió évvel ezelőtti átalakulásának köszönhető az avokádó szaporodási módszere. A feltárt információk pedig a növénynemesítők és termesztők számára lehetővé teszi, hogy célirányosan válogassák össze a fákat, így növelve az új fajták termését.

A virágok első alkalommal kinyílva nőivarú, vagyis beporzásra váró státusban tárják szét szirmaikat. Ez általában délelőtt megtörténik, majd este a szirmok bezárulnak. Másnap újra kinyílnak ugyanezek a virágok, ám akkor már a porzóik aktívak, a bibe nem. Ezt a virágra tekintve jól látni is lehet.

Első nyílás során a bibe kiemelkedik a virág közepén, a porzók ekkor még szunnyadó állapotban belesimulnak a virág szirmaiba. Másnapi második virágnyíláskor a bibe már nem fogadóképes, azonban a porzók ekkorra megérnek, és a nyílást követő 1-2 órával el is kezdik a pollenszórást.

Egyetlen avokádó fán akár egymillió virág is lehet – azonban ezeknek csak egészen kis töredékéből lesz végül termés, így egy fán pár száz gyümölcs lehet. A megtermékenyült virágok közt erősen válogat a fa, és csak annyit tart meg, ahányat az aktuális körülményei (tápanyag, víz) lehetővé tesznek. Azzal, hogy a virágok szinkronizált módon nyílnak, a fa képes optimális genetikai sokféleséget elérni, mivel elkerülhető az önbeporzás.

Az avokádó virága nőivarú és hímivarú formában.

Forrás: Groh et al.

Az avokádó fák két típusba sorolhatók: az A típus reggeli virágzásakor nőivarú virágokkal nyílik, míg délután hímivarúakkal. A B típusba tartozó fák pont fordítva működnek: délelőtt hímek, délután nőivarúak az épp kinyíló virágai. Ezért a két típust egymás közelébe ültetve elérhető az optimális beporzás. A kutatók most egyetlen gén, az SDMYB típusára tudták visszavezetni, hogy egy adott fa mely típusba tartozik.

Ez pedig azt jelenti, hogy egy génvizsgálattal már egészen kis csemeték esetében eldönthető, mit érdemes egymás mellé ültetni. Ezt eddig csak akkor tudták meg, ha a fa 10-15 évessé válva először virágzott, most ezt már nem kell megvárnia senkinek, így felgyorsulhat az avokádó nemesítése is. A kutatók azt is felfedezték, hogy nem pusztán az avokádóra jellemző ez a genetikai irányítású napi nemváltás, hanem még legalább 26 másik, rokon fajra is.