Ritka vendég Magyarországon: csigaforgató bukkant fel Balatonfenyvesnél

5 fotó

Szeptember első napját írtuk, az iskolákban már becsengettek. Több mint 500 métert gyalogoltam be a lábszárig érő, kellemesen meleg vízben Balatonfenyvesnél a Balatonba, mikor elértem azt a hosszan elnyúló homokzátonyt, ahol rengeteg küszvágó csér, dankasirály, kormos szerkő pihent.

Szeretek ilyenkor a nagy tavunknál fényképezni, madarászni. A parton a kora reggeli órákban még csak néhány ember lézeng, amíg a szemem ellát nincs ember a vízben.

Nem úgy, mint pár nappal korábban, mikor a homokfövenyen rengeteg ember élvezte a nyári szünidő minden örömét. Azért jöttem, mert egy ritka madárfaj, a csigaforgató (Haemantopus ostralegus) egy példánya bukkant fel pár nappal ezelőtt ezen a partszakaszon.

Kora reggel több zátonyt áttávcsöveztem, de nem sikerült ráakadni, délben viszont szerencsém volt.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Mit érdemes tudni a csigaforgatóról?

A csigaforgató a parti madarak közé tartozik, és míg a partfutók, cankónk felismerése nagyobb gyakorlatot igényel, addig ennek a madárfajnak a felismerése könnyű. Fekete fehér színével, tűzpiros hosszú, egyenes csőrével, szintén piros lábaival kitűnik a madarak közül.

Az 1990-es évek elején többször jártam Hollandiában, akkoriban nagy csapatait láttam a tengerpartok mentén. Lármás madár, főképp a fészke közelében, de most is hallatta „klip-klip” hangját reptében.

A tengerpartok mentén költ, idehaza tavaszi és őszi átvonuló vendég, gyakran egyesével jelenik meg nagyobb folyóink, tavaink és halastavaink mentén. A párok évente csak egy alkalommal, májusban vagy júniusban költenek. Közösen kaparják ki azt a sekély mélyedést, amelybe néhány növényi szálat építenek be, a „fészek” peremét gyakran mesteri ügyességgel, apró kagylóhéjakkal rakják ki.

Kettő-négy világosbarna vagy homokszínű alapon feketés mintázattal, foltokkal tarkált tojásból áll a fészekalja. 56-szor 40 mm a méretük. A csigaforgató pár felváltva kotlik, a fiókák 24-27 nap alatt kelnek ki a tojásból.

Fészekhagyók, a szülők egy-két napos korukban már elvezetik az utódokat. Egy hónapos korunkban válnak önállóvá, ilyenkor már tudnak repülni, mindaddig a szülői pár istápolására szorulnak.

A hullámok által a partra sodort rákokkal, puhatestűekkel, férgekkel, rovarokkal táplálkoznak.  A magyar elnevezése nagyon találó, a balatoni madár ottlétemkor nem csigát, hanem kagylót fogatott, mint az a felvételen is látható. Az európai vörös lista szerint sebezhető madárfaj, hazánkban védett, a természetvédelmi értéke 25 ezer forint.