Sétáló halakat figyeltek meg a tenger mélyén

Egy idén megjelent, a közelmúltban pedig új kommentárral ellátott tanulmány segít jobban megérteni a Dél-kínai-tenger mélyén élő különös halakat – számol be az IFLScience. A páncélos morgóhalak testét csontos lemezek borítják, és rákszerű, lábakra emlékeztető testrészeik segítségével képesek a tengerfenéken sétálni. A friss eredmények azt mutatják, hogy ezek az állatok akár hátrafelé és oldalazva is közlekedhetnek – utóbbit korábban még egyetlen halfajnál sem dokumentálták.

A Szun Jat-szen Egyetem és a Dél-kínai Tengeri Tudományos és Mérnöki Laboratórium kutatói távirányítású és ember által vezetett merülőeszközökkel vizsgálták az állatokat természetes környezetükben. A korábbi kutatásokban főként kotrással begyűjtött példányokra támaszkodtak, ez a módszer azonban gyakran károsítja a mélytengeri élethez alkalmazkodott, különleges testrészeket, ráadásul semmit sem mutat meg az állatok természetes viselkedéséből.

Han Tian, a Szun Jat-szen Egyetem munkatársa szerint a mélytengeri életvilág ma is tele van rejtélyekkel, a legújabb merülőjárművek azonban segítenek ezek megértésében. A szakértők 400 méteres mélységben a Scalicus engyceros, a Paraheminodus cf. murrayi és a Peristedion liorhynchus nevű fajokat figyelték meg, ezek teste négy sor vastag, páncélszerű pikkelyből álló borítással bír.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Egészen különleges jelenséget figyeltek meg a tenger mélyén

A morgóhalak egyik legkülönösebb tulajdonsága a testük két oldalán található három-három, lábszerűen működő úszósugár. Ezek fejlődése során elkülönülnek a többi úszósugártól, speciális izmok és anatómiai módosulások révén pedig alkalmassá válnak arra, hogy az állat a tengerfenéken lépkedjen velük. Egyes fajoknál ezek a képletek érzékszervként is működnek, és segítségükkel a halak a fenékben rejtőző zsákmányt is felkutathatják.

A most vizsgált Scalicus engyceros azonban még ennél is különlegesebbnek bizonyult: a kutatók megfigyelték, ahogy az egyik példány hátrafelé és oldalazva „jár”. További érdekesség, hogy állatnak egy előreirányuló, gereblyeszerű érzékelő testrésze is van, amely első pillantásra inkább akadálynak tűnik a mozgásban.

A szakértők szerint ezek az állatok nagy szemük ellenére valószínűleg vakok, sőt elképzelhető, hogy a hallásuk is erősen korlátozott. Erre utal, hogy a merülőjárművek közeledésére sem reagáltak.

A különös halak tanulmányozása nemcsak viselkedésük miatt lehet fontos. Lárváik még szabadon sodródnak a vízoszlopban, felnőttként viszont már a tengerfenékhez kötött életmódot folytatnak, és nem képesek nagy távolságokra úszni. Elterjedésük így információt szolgáltathat arról is, hogyan kapcsolják össze a tengeri áramlatok a Csendes-óceán nyugati térségét és az Indiai-óceánt.