Ritka, furcsa küllemű állatok sikerült videóra venni az óceán mélyén

Ritka mélytengeri tintahalat sikerült megörökítenie a Monterey Bay Aquarium Research Institute kutatóinak – számol be a ScienceAlert. A Magnapinna nembe tartozó állatot Kalifornia partjainál, 3277 méteres mélységben észlelték augusztus 7-én, a Davidson-hátság térségében.

A videót egy távirányítású merülő eszközzel készítették. tintahal a sáros aljzat fölött lebegett, két hatalmas uszonyát finoman mozgatva, miközben nyolc karja és két csápja hosszan lelógott alatta. A kutatók lézeres mérőrendszer adatai alapján körülbelül 1,25 méteresre becsülték az állat teljes hosszát.

A Magnapinna nembe tartoznak a világ legmélyebben élő lábasfejűi. Ezekre az állatokra viszonylag kis test, nagy oldalsó uszonyok és rendkívül hosszú, gyakran könyökszerűen meghajlított karok és csápok jellemzők. Mélytengeri életmódjuk miatt nem könnyű megfigyelni őket – világszerte eddig mintegy 70 figyeltek meg vagy gyűjtöttek be –, a mostani az első alkalom, amikor a Csendes-óceán északkeleti részén dokumentálták jelenlétüket.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? Magazinunkban további, máshol nem elérhető történeteket és lenyűgöző fotókat találsz a világ minden tájáról, ráadásul a nyomtatott magazin különleges élményét is átélheted. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Olívia Soares Pereira, a csapat tagja szerint először csak a csápok végét pillantotta meg, és azt hitte, egy medúzával van dolguk. „Amikor azonban az »könyökök« megjelentek a képernyőn, tudtam, hogy valami igazán különlegeset látunk” – tette hozzá.

Mélytengeri állatok kedvelt területe

Soares Pereira szerint még rengeteg a kérdőjel a Magnapinna kapcsán. A feltételezés az, hogy ezen állatok a tengerfenék fölött lebegve, passzívan kaphatják el a hosszú csápjaikhoz érő zsákmányt. A furcsán, 90 fokban behajlított karok és csápok segíthetnek az összegabalyodás elkerülésében.

Bár a Magnapinna fajait ritkán tudják megfigyelni, az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceánban is előfordulnak. Egy friss globális elemzés szerint potenciális élőhelyük a világtenger területének akár 62 százalékát, térfogatának pedig mintegy 70 százalékát is lefedheti. Ennek ellenére valószínűleg igen alacsony a populációsűrűségük.

A Davidson-hátság különösen kedvező élőhely a mélytengeri állatok számára. Az óceánfenékről kiemelkedő tenger alatti hátságok eltérítik az áramlatokat, így a tápanyagok és a táplálék feldúsulhat körülöttük.

A kutatók eredetileg nem is tintahalat kerestek. A merülés során olyan barázdákat vizsgáltak a tengerfenéken, amelyekről feltételezik, hogy táplálkozó csőröscetek hagyták őket. A fejlábú váratlan felbukkanása arra utalhat, hogy ez a különleges hely más ritka mélytengeri állatok számára is fontos táplálkozóhely.