Cseppekbe zárt névjegykártya: így mutatkoznak be a macskák

A macskák, legyen szó a házi dorombmesterekről vagy a szavannák, dzsungelek csúcsragadozóiról , vizeletükkel kommunikálnak egymással. Az így hagyott jelek az időjárás viszontagságai ellenére is hónapokig megőrződhetnek. Azonban a vizeletben lévő molekulák, amelyek az egyedi információkat hordozzák, elpárolognak vagy épp átalakulnak egy idő után – akkor mégis miként alkalmasak arra, hogy üzenetet közvetítsenek?

A macskák veséiben termelődő elágazó láncú zsírsavak játszanak főszerepet e kommunikációs módszerben egy nemrégiben született vizsgálati eredmény szerint. Egy japán vezetésű kutatócsoport macskák vizeletmintáit szagoltatta meg más macskákkal, és vizsgálta, hogyan reagálnak rá. Azt figyelték, hogy az illat alapú kommunikációra jellemző flehmen-reakciót mutatják-e a cicák.

A flehmen-reakció számos állatra jellemző, ezt a félig nyitott száj, felhúzott felső ajak és a fura grimasz jellemzi. Ilyenkor az állat a szájpadlásán, az elülső fogak mögött nyíló Jacobson-szerv (más néven vomeronazális szerv) irányába tereli a beszívott levegőt, annak illatanyagait.

Itt azután többek közt a különböző feromonokra jellemző vegyületeket érzékeli az állat, amelyből például megismerheti fajtársa aktuális szaporodási státusát. A macskákra is jellemző, ezt a macskagazdik jól ismerik, általában minden olyan fura szagra így reagálnak, ami felkelti a kíváncsiságukat, legyen az egy fajtárs hátsó fele, vagy egy levetett ruhanemű.

A macskavizelet-minták elemzése során a kutatók 13 olyan elágazó láncú zsírsavat találtak, amelyek egyedenként eltérő mennyiségben és arányban voltak jelen. A kutatók szerint e molekulák lehetnek azok a stabil vegyületek, amelyek a macskafélék vizelettel zajló kommunikációjában kulcsszereplők. A cicák a nekik mutatott idegen cicapisit megszimatolták, majd a jellegzetes flehmen-reakció azt jelezte, hogy speciális érdeklődésre tarthat számot az illatanyag.

Ezt a reakciót csak addig mutatták, míg unalmassá nem vált számukra az adott illat. Ha ugyanazt a mintát többször megszagoltatták a cicákkal, egy idő után alábbhagyott az érdeklődésük.

A kutatók a vizeletben lévő egyéb molekulákat megváltoztatták, miközben az elágazó láncú zsírsavakat eredeti formában hagyták. A tesztelésben részt vett cicák a szaganyagokat ezekben az esetekben is meg tudták különböztetni. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy e molekulák nem változtak akkor sem, ha a vizelet egyéb anyagai elpárologtak, vagyis hosszú időre kódolt üzenetté tehették így az egyedi cicapisi-szaganyagokat.

A cicák veséjében jó ideje már ismert lipidcseppek, amelyről nemrégiben feltételezték, hogy közük van a macskákat sújtó vesebetegségekhez. A mostani kutatás arra jutott, hogy e cseppek a szaporodáshoz nélkülözhetetlen kommunikációban játszanak kulcsszerepet – azonban a két eredmény egyáltalán nem zárja ki egymást.

Attól, hogy egy speciális feladatot ellátó anyag bizonyos helyzetekben betegséggel is kapcsolatba hozható, még hasznos lehet egy meghatározott feladathoz. Ez úgynevezett evolúciós kompromisszum lehet, és az ember esetében is rengeteg hasonlóról van tudomásunk: ami fiatalabb korban előny, az idős korban betegség forrásává válhat. Könnyen előfordulhat, hogy a komunikációs vegyületeket tartalmazó zsírcseppek később a szervezet számára ártalmassá válnak.

A kutatók arra is kíváncsiak, hogyan lehetne a felfedezést a macskák egészségének vizsgálatában hasznosítani. Az, hogy a macskák a veséjükben lipideket halmoznak fel, elősegítheti a területjelölést, kommunikációt, ugyanakkor a krónikus vesebetegség kialakulásához is hozzájárulhat. Ha sikerül megérteni, miként szabályozzák a macskák ezeket a lipidraktárakat, nemcsak a macskák egészségével kapcsolatban szolgálhat új ismeretekkel, hanem emberi betegségek megértését is segítheti.

A kutatócsoport amellett, hogy a felfedezés viselkedési és állatjólléti kérdésére is felhívta a figyelmet, megjegyezte: akár olyan anyagok kifejlesztését is segítheti az eredményük, amivel el lehet tüntetni például a nemkívánatos macskapisi-szagot.