Pedagógusok és diákok építik újjá a szigetszentmiklósi úszólápot

Egy súlyos környezetszennyezést követően kezdett élőhely-rehabilitációba a Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium pedagógusai és diákjai. Az évekkel ezelőtt elindított program 2026 szeptemberében elsőként nyerte el a WWF Magyarország újonnan alapított Természet Bajnokai díját. A történet megmutatja, hogy egy helyi környezeti katasztrófa után miként válhat egy közösség, jelen esetben egy iskola a természet helyreállításának aktív szereplőjévé.

Mi történt Szigetszentmiklósnál?

2020 decemberében mintegy 6000 liter fáradt olaj került a Ráckevei-Duna szigetszentmiklósi szakaszára, máig nem tudni, ki állt a szennyezés hátterében. Az olaj egy nagyjából 60-szor 60 méteres területen jelent meg, és a part menti nádas-gyékényes növényzetet is vastagon átjárta.

A mellékág a Csepel-sziget déli csúcsánál, Tassnál torkoll a Dunába, Szigetszentmiklóstól a településig mintegy 300 ezer ember számára létfontosságú. Szerencse a katasztrófában, hogy a vízbe jutó szennyeződés jelentős részét a nádas felfogta, igaz, ennek súlyos ára volt: a különleges fajoknak otthont adó védett úszóláp és környezetének élővilága is károsodott.

A kárelhárítás során az olaj nagy részét különféle felitató eszközökkel lokalizálták, a vízfelszínről lefölözték, a szennyezett növényzetet és talajt pedig eltávolították. A talaj felső rétegeiben magas koncentrációban mutatták ki a kőolajszármazékokhoz kötődő szennyező anyagokat, ezért mintegy félméternyi talajréteg kitermelésére is szükség volt. A beavatkozás nagyságát jól érzékelteti, hogy december közepéig több mint 600 tonna veszélyes anyagot szállítottak el.

A kármentesítés viszont nem jelentette azt, hogy az élőhely helyre is állt. Éppen ellenkezőleg: az elpusztult úszóláp helyén nyílt vízfelület maradt.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Mik azok az úszólápok?

Az úszólápok különleges, lebegő élőhelyek, növényi maradványokból és tőzeges rétegekből hosszú idő alatt kialakuló, összefüggő láptesteken sajátos növény- és állatközösségek élnek. Ezek az élőhelyek önmagukban is ritkák és természetvédelmi szempontból értékesek, ráadásul természetes kialakulásuk rendkívül lassú. Egy ilyen élőhely elvesztését ezért nem lehet egyszerűen, néhány új növény elültetésével pótolni.

A szigetszentmiklósi gimnázium pedagógusai mégis úgy döntöttek, érdemes belevágni a munkába.

Ez egy valós problémára adott valós válasz

– fogalmazott Sete Krisztina Beáta földrajztanár, a WWF Magyarország által díjazott projekt egyik koordinátora. Az iskola pedagógusainak első célja az volt, hogy megértessék a diákokkal, mi történt saját környezetükben, hogyan kerülhetett olaj a Dunába, milyen károkat okozott, és milyen lehetőségek vannak a következmények felszámolására. Innen vezetett az út a helyreállítás gondolatáig.

A pedagógusok tisztában voltak azzal, hogy egy úszóláp rehabilitációja speciális szakértelmet igényel, ezért a kezdetektől kutatók segítségére támaszkodtak. A program szakmai alapját dr. Balogh Márton úszólápok létrehozásával kapcsolatos szabadalma adta, a munkát pedig dr. Zöld-Balogh Ágnes útmutatásai segítették. A pedagógusok emellett a környékbeli vízügyi és természetvédelmi szereplőkkel, valamint a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetséggel is együttműködtek.

5 fotó

Hogyan folyik az úszólápok rehabilitációja?

A módszer lényege, hogy mesterségesen létrehozott, úszó növényegységeket készítenek, amelyek idővel az eredeti élőhelyhez hasonló közösségek kialakulását segíthetik. Ehhez nádkötegekből álló „tutajokat” építenek, majd ezekre őshonos, lápi környezethez kötődő növényeket telepítenek. A kész úszószigeteket végül vízre bocsátják, és a rehabilitálandó területre vontatják.

A gyakorlatban természetesen nem minden ment elsőre, a tapasztalatok alapján módosítani kellett az eredeti eljáráson is. A korábbiaknál jóval vastagabb, mintegy 30 centiméteres nádkötegekre lett szükség, mert a vékonyabb szerkezetek könnyebben elsüllyedtek.

Nagyobb, akár két méter oldalhosszúságú úszószigeteket kezdtek készíteni, és a gyékény visszaszorítására is figyelniük kellett. A melegebb időjárás és az erősebb ultraibolya-sugárzás ugyanis nem kedvezett egyformán az úszóláp valamennyi növényének.

A helyreállítás így maga is kísérletező folyamat lett: megfigyelés, módosítás és újabb próbálkozás követte egymást. A projekt egyik legfontosabb sajátossága az, hogy mindebben a diákok nem egyszerű segítőként vesznek részt.

Az iskolában évek óta működik erdei iskola, amelyet a pedagógusok 2020-tól projekthétté alakítottak át. A kilencedikes tanulók öt napon át terepi foglalkozásokon vesznek részt, különféle feladatokban dolgoznak, csapatokat alkotnak, és játékos, versenyszerű elemek segítségével sajátítanak el ismereteket.

Komplex program épült az élőhely-rehabilitációra

Az úszóláp-projekt ebbe a rendszerbe illeszkedett bele, így a természetvédelem nem egy tankönyvi fejezet lett számukra, hanem saját munkájuk tárgya. A diákok nádat kötegeltek, szigeteket állítottak össze, növényeket telepítettek, majd a vízre bocsátásban is részt vettek. Közben megtapasztalhatták azt is, hogy egy természetvédelmi beavatkozás ritkán egyszerű vagy gyors folyamat – amit ma elkészítenek, annak az eredménye csak évek múlva válik láthatóvá.

Sete Krisztina Beáta szerint ez különösen fontos része a programnak. Az iskola nem pusztán azt szeretné elérni, hogy a gyerekek tudják, mi az a biodiverzitás vagy mit jelent egy védett élőhely. A cél az is, hogy ismerjék a saját környezetük természeti értékeit, és személyes felelősséget érezzenek irántuk.

A kezdeményezés mára túlmutat az iskolán is: az elmúlt hat évben a diákok több mint 100 négyzetméternyi úszólápkezdeményt hoztak létre, a programba pedig más intézmények is bekapcsolódtak. A projekt nemzetközi együttműködésekkel is bővült: németországi és szatmárnémeti testvériskolák diákjai is részt vettek a munkában, miközben egy Erasmus+ program révén más szigetszentmiklósi iskolák, valamint a Solymári Waldorf Iskola tanulói és pedagógusai is megismerhették a módszert.

Így vált a rehabilitáció oktatási programmá. A természet helyreállításának folyamatát maguk a diákok is alakítják, miközben annak tudományos hátterét szakemberektől tanulják meg.

14 fotó

Ezért ítélték oda a projektnek a díjat

A WWF Magyarország Természet Bajnokai díja nem pusztán a természetvédelmi kezdeményezést ismerte el, a szervezet első díjazottjaként a projektet koordináló pedagógusokat, Sete Krisztina Beátát és Czita Zoltán történelem, informatika és földrajz szakos tanárt tüntette ki. A díj odaítélésében fontos szempont volt, hogy a kezdeményezés egyszerre szolgálja a sérült élőhely helyreállítását és a környezeti nevelést.

A díjhoz kapcsolódó támogatást a WWF a Coca-Cola HBC Magyarország közreműködésével biztosítja a további munkához.

A kezdeményezés minden olyan elemet magában hordoz, amely a Természet Bajnokai díj szellemiségét is meghatározza: egyszerre szolgálja a biodiverzitás helyreállítását és a környezeti nevelést, helyi összefogásra épül, és természetre alapozott megoldást kínál egy valós ökológiai problémára, miközben a fiatalokat is aktív természetvédőkké teszi

– mondta dr. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója.

A munka persze ezzel nem ért véget. Az úszószigeteket rendszeresen ellenőrizni kell, szükség esetén pótolni vagy megemelni, és figyelni kell arra is, hogyan fejlődik rajtuk a növényzet. A pedagógusok folytatni szeretnék a programot, amíg erre lesz szakmai és anyagi lehetőségük.

Bár a diákok munkája nem teszi semmissé a károkozást, mégis van jelentősége annak, hogy a pusztulás helyén újra megjelenjen az élet – és közben egy egész generáció számára kézzelfoghatóvá váljon, mit jelent a természet védelme a saját lakóhelyükön.