Kezdődik a darvak őszi szezonja

Ősszel, amikor a Hortobágy fölött felhangzik a darvak messzire szálló, trombitaszerű krúgatása, nehéz elhinni, hogy ez a jellegzetes madár egykor hazánk mocsarainak gyakori költője volt. Ma a daru leginkább vonulóként kapcsolódik Magyarországhoz: ősszel, szeptembertől kezdődően tízezrével gyülekezik a puszták és halastavak környékén, miközben költőfajként rendkívüli ritkaságnak számít – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán.

A daru Eurázsia egyik legnagyobb termetű madara, hosszú lábával és nyakával, kékesszürke tollazatával könnyen felismerhető. Fejének és nyakának mintázata különösen látványos: a fekete részeket fehér sáv és a fejtető vörös foltja egészíti ki. Jellegzetes dísztollai a farka fölött rendezetlen tollbokrétát alkotnak.

A párok költőhelyüket látványos tánccal foglalják el, majd rendszerint két tojást nevelnek fel – írja a Hortobágyi Nemzeti Park. A fiókák már kikelésük után elhagyják a fészket, és a család még a vonulás során is együtt marad.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A faj magyarországi története kevésbé derűs. A 19. század közepéig a nagy alföldi mocsarak, lápok és nádasok jellegzetes költőmadara volt, ám a vizes élőhelyek átalakításával a 20. századra szinte teljesen eltűnt innen. Utolsó ismert költése Fonyód mellett történt, ezt követően csaknem egy évszázadon át nem költött Magyarországon.

2015-ben, több mint száz év után, ismét sikerült költő pár jelenlétét megfigyelni a Marcal-medencében. A daru azóta is ritka költőfajunk, igaz, esetenként sikerült megfigyelni fészkelését – nyáron például olvasónk, Szőke Ágoston dokumentálta a Felső-Kiskunságban.

A Hortobágy kiemelt jelentőségű a darvak számára

Vonulóként ma is nagy számban látható: szeptembertől ősz végéig hatalmas csapatai érkeznek észak felől, és a Hortobágy Európa egyik legfontosabb darugyülekezőhelyévé vált. A madarak nappal a tarlókon, szántókon és pusztákon táplálkoznak, estére pedig csapatokba rendeződve húznak be éjszakázóhelyeikre.

Ez az ismétlődő esti vonulás az ősz egyik leglátványosabb természeti jelensége Magyarországon. Bár a darvak többsége novemberben továbbindul déli telelőterületei felé, az utóbbi időben egyre gyakrabban akadnak áttelelő csapataik is.

A daru ritkasága azért is különös, mert a faj globálisan nem veszélyeztetett, és Európában is jelentős állományai élnek. Magyarországon azonban a megfelelő, zavartalan mocsaras költőhelyek eltűnése miatt egészen más a helyzete. Így miközben ősszel több tízezer daru látványa idézi fel a hajdani bőséget, egyetlen hazai költő pár is különleges eseménynek számít.

Nem véletlen, hogy a daru a magyar kultúrában is kiemelt helyet kapott. A Hortobágyi Nemzeti Park címermadara, alakja számos népdalban, versben és ábrázoláson megjelenik, a darutollas kalap pedig egykor viselőjének társadalmi rangját is jelezhette.