Háromszáz év után sem áll helyre a feltört ősgyep

Az észak-amerikai préri, az eurázsiai sztyeppék, a dél-amerikai pampa, vagy például az afrikai veld, vagy a szavanna olyan természetes ősgyepeket jelentenek, ahol a különféle füvek mellett más lágyszárú növények, rengeteg virág is él. Az se szokatlan, ha egyetlen négyzetméternyi gyepterületen 40-80 növényfaj él, sőt, van még ennél is gazdagabb terület.

A gyepek közül kerül ki több rekorder fajgazdagságú terület is, a világrekordot egy argentin gyep tartja, ahol egyetlen négyzetméteren 89 különböző növényfajt számláltak össze. Ez nem egyedi, kiugró érték, számos gyep rendelkezik hasonló, rekorder növénygazdagsággal.

A gyepes területek bolygónk szárazföldjeinek közel negyedét lefedik és mintegy egymilliárd ember számára nyújtanak megélhetést.

Ez a növényi fajgazdagság azzal is jár, hogy rengeteg állat számára is jó életfeltételeket adnak a gyepek: ízeltlábúak tömegei élnek itt, amelyek élelmet jelentenek a madarak, kisemlősök vagy a hüllők számára. Ezen felül a gyepek hatalmas mennyiségű megkötött szenet tárolnak a gyökerekkel átszőtt talajukban, s innen egy tűz után gyorsan képesek is megújulni, miközben a tűz csak kevés szén légkörbe jutásával jár.

Sajnálatos módon az, ami a vadvirágok számára gyakran ideálissá teszi a gyepeket, a mezőgazdaság számára is vonzó: a tápanyagokban rendkívül gazdag talaj miatt világszerte rengeteg ősgyepet feltört az ember és bevetette kukoricával, búzával, szójával… Egy kutatócsoport, amelyet a Michigan Állami Egyetem szakembere vezetett, azt mérte fel, vajon képes-e egy már feltört gyep valaha is eredeti gazdagságát elérve megújulni.

A kutatók ehhez hat kontinens 742 növényfajának tulajdonságait vizsgálták meg. Felmérték mindazokat a jellemzőket, amelyek eldönthetik, hogy egy növénynek mi befolyásolja a túlélését, hogyan szaporodik, vagy miként növekedik. Ezen adatok alapján kiderítették, hogy mely fajok számára jelent extra lehetőséget az, ha egy feltört területet újból be lehet népesíteni.

Mezőgazdasági művelésbe vont sztyeppe. A szójaföldön ürge él…

Forrás: Wikimedia Commons

Miközben a világ füves térségeinek igen jelentős részét feltörték és mezőgazdasági területté alakították, számos helyen a farmokon felhagytak a gazdálkodással, így itt lehetősége nyílna a gyepnek a terület visszahódítására. A vizsgálatok azt mutatták, hogy teljesen mindegy, földrajzilag hol is helyezkedik el egy ilyen, másodlagos, visszahódítható gyepterület, annak a tulajdonságai mindenütt azonosak.

Az egyszer is feltört gyepek elveszítik az évelő növényeiket, és azokat, amelyeknek kemény, ellenálló levele van. Ezek olyan tulajdonságok, amelyekkel a növény az aszály, a tűz vagy az állatok rágása ellen védekezik. Általában e fajok különösen lassú növekedésűek is. Amikor viszont visszahódít egy területet a gyep, ott a gyors növekedésű növények a nyertesek, így e lassú növekedésű fajok nem tudják velük felvenni a versenyt.

A visszahódított területek növényfajai általában magasabb növekedésűek is, így a fényt is elveszik a kisebb növényektől. Amikor ezek a növények szaporodnak, gyorsabban képesek elfoglalni a helyet, így a lassú évelők sokkal kevesebb esélyt kapnak. Ráadásul ez a folyamat egyáltalában nem csak a visszavadulás kezdetét jellemzi.

A kutatók találtak olyan másodlagos gyepet, ami már 300 éve ugyanúgy a magasabb, gyorsabb növekedésű növények terepe maradt. Globálisan elmondható, hogy nem új fajok, hanem új életstratégiák veszik át a vezető szerepet a másodlagos gyepeken.

Ez azt is jelenti, ha szeretnénk egy gyepes területet újra természete állapotúvá alakítani, nem elegendő békén hagyni és várni. Magától a gyepterület nem válik újra ősgyeppé. Ahhoz segíteni kell magvetéssel, vagy épp növények áttelepítésével. Egyébként ez nem új találmány: pont az észak-amerikai préri esetében jó ideje alkalmaznak magvetést, de az is kiderült már, hogy az őshonos állatvilágnak is bőven jut feladat a préri növénytakarója visszavadításában.