Rejtélyes vonás jelent meg egy japán sziget leopárdmacskái között

Egy új tanulmány alapján szokatlan külső jellemzőt figyeltek meg a Japánhoz tartozó Cusima leopárdmacskái között – számol be a ScienceAlert. A szigeten nagyjából száz cusimai leopárdmacska (Prionailurus bengalensis euptilurus) él, a kutatók 2024-ben és 2025-ben három olyan példányt is észleltek, amelyeknek a farka nagyjából feleakkora volt, mint a fajra jellemző átlagos hosszúság.

Hasonló farokrövidülést ebben a populációban korábban nem dokumentáltak, sőt más leopárdmacska-populációkban sem számoltak be róla. Mivel a rövid farok a Cusimán élő házimacskák között is előfordul, felmerült, hogy a szokatlan tulajdonság kereszteződéssel kerülhetett be a vadon élő állományba.

A házi macskák egy bizonyos vadon élő macskafélék keveredése egyáltalán nem példátlan. A jelenség Magyarországon, a vadmacskák esetében jól dokumentált.

A genetika nem mutatott házimacska-eredetet

Macumoto Juki, az Azabui Egyetem munkatársa és kollégái egy rövid farkú egyed teljes genomját szekvenálták, majd összehasonlították öt helyi házimacska, 15 normál farkú cusimai leopárdmacska és négy kontinentális leopárdmacska genetikai adataival. Külön figyelmet fordítottak két olyan génre is, amelyek a házimacskák rövidebb farkával hozhatók összefüggésbe.

A vizsgálatok azonban nem mutattak ki bizonyítékot friss házimacska-eredetű kereszteződésre. A rövid farkú példány genetikai jellemzői inkább a többi cusimai leopárdmacskáéhoz álltak közel.

„Egy szokatlan küllemű állat azonnal felvetheti a hibridizáció gyanúját, mi azt szerettük volna objektíven meghatározni, mit mond valójában a genom, mielőtt pusztán a megjelenés alapján következtetéseket vonnánk le” – mondta Macumoto.

Nem tudják még, mi okozza a rövid farkat

A genetikai eredmény ugyan kizárta a friss kereszteződés egyik fontos lehetséges magyarázatát, azt azonban nem derítette ki, miért jelent meg a szokatlan farok több állatnál. A kis létszámú populáció miatt a beltenyésztés is felmerülhet, de a vizsgált rövid farkú egyed nem mutatott nagyobb mértékű beltenyésztettséget, mint a vizsgálat többi példánya.

A kutatók szerint ritka fejlődési rendellenesség vagy sérülés is okozhatja a jelenséget, utóbbira azonban az adott állat vizsgálata során nem találtak bizonyítékot. Az sem zárható ki teljesen, hogy a nagyon régi vagy csekély mértékű kereszteződés nyomai kívül esnek az alkalmazott módszerek lehetőségein.

Egyelőre mindössze egy rövid farkú példányból áll rendelkezésre részletes genetikai adat, további kettőt csak kameracsapdákkal figyeltek meg. Emiatt még az sem egyértelmű, hogy ugyanannak az öröklődő tulajdonságnak a különböző megjelenési formáiról van-e szó.

A kutatók szerint tehát sem világos, hogy ezek a megfigyelések egyetlen, ismétlődő fenotípust jelentenek-e, vagy a farok rendellenességeinek több, különböző okból kialakuló formáját. A jelenség hátterének feltárásához további rövid farkú egyedek részletes vizsgálatára és genetikai mintavételére lesz szükség.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.