Videón, ahogy halva született borját gyászolja egy bálna

Ritka felvételen örökítették meg, ahogy egy nőstény hosszúszárnyú bálna a tengerfenéken fekvő, halva született borja mellett merült alá újra és újra. A kutatók szerint az állat viselkedése a gyászhoz hasonló reakcióra utalhat.

Egy új tanulmány alapján példátlan viselkedést sikerült megörökíteni egy hosszúszárnyú bálnánál – számol be a Live Science. A felvétel 2025 júliusában készült Ausztrália délkeleti partjainál, és egy frissen világra jött, de már elpusztult borjút, az anyját, valamint egy szintén kifejlett kísérő egyedet mutat. A nőstény többször lemerült a tengerfenékre, a borjú mellett úszott, majd mellette pihent, és időnként mellúszóját is az állatra helyezte.
A rögzített viselkedés legalább 90 percig tartott. Mivel a kutatók nagyjából két óra után elhagyták a helyszínt, lehetséges, hogy tovább is folytatódott. A két kifejlett bálna a következő két napban is a környéken maradt.
„Eddig a szakirodalomban mindössze mintegy 20 hosszúszárnyú bálna születését írták le, és ezek között egyetlen halva született borjú sem szerepelt” – mondta Olaf Meynecke, a Griffith Egyetem munkatársa és a csapat tagja.
Az elpusztult borjú azért merülhetett le a tengerfenékre, mert az újszülött bálnák testében még nincs elegendő zsír ahhoz, hogy önállóan a vízen lebeghessenek. A víz alatt nagy távolságból szinte lehetetlen volt észrevenni.
A kutatók gyászra utaló viselkedést észleltek
A ritka jelenetet Andrew Mulville, Sea World Foundation szakértője észlelte, aki egy magánhajóról figyelte a környéken tartózkodó két kifejlett hosszúszárnyú bálnát. Az egyik állat függőleges helyzetbe került, majd röviddel később egy magzatburkot vett észre a vízen. Ezután a kutatók GoPro kamerával követték a nőstényt a víz alatt, és megtalálták a borjú tetemét.
A szakértők a nőstény viselkedését elhullás utáni gondoskodásként írják le, ez sokban emlékeztet a gyászra. Hasonlót megfigyeltek már főemlősöknél, de az elefántok körében is széles körben dokumentált.
A nőstény bálna nem próbálta a borjút a felszínre vinni, ami arra utalhat, hogy érzékelte annak halálát. „Újra és újra rövid időre lemerült, majd a borjú mellett úszott, aztán körülbelül egy percig mellette pihent a tengerfenéken, sőt a mellúszóját is a borjúra helyezte, mielőtt ismét a felszínre úszott” – mondta Meynecke.
A felvételek segítenek jobban megérteni a sziláscetek gyászhoz kapcsoló viselkedését. Érdemes azonban hozzátenni, hogy pusztán a képsorok alapján nem lehet megállapítani, hogy az állat emberi értelemben vett gyászt élt át.
Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.











































































































































































































