Az élővilágot mérgezi egy világháborús roncs

Az SM UC-30 jelű német tengeralattjáró 1917-ben süllyedt el, de még ma is szennyezi a környezetét.

Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány alapján még ma is szennyezi környezetét az első világháború idején elsüllyedt német SM UC-30 tengeralattjáró – számol be a ScienceAlert. Az Aarhusi Egyetem kutatói a dán haditengerészet búváraival együtt vizsgálták a roncs környezetét: üledék-, víz- és élőlény-mintákat gyűjtöttek, és felvételeket is készítettek a tengeralattjáróról. A vizsgálatok során TNT nyomait detektálták a vízben, a tengerfenék üledékében és az élővilágban is.
1917 áprilisában az SM UC-30 hazafelé tartott, amikor brit aknára futott az Északi-tengeren. A fedélzeten 27 ember vesztette életét, a tengeralattjáróval együtt pedig 18 akna és hat torpedó is a tenger fenekére került. A roncs helyét évtizedeken át nem ismerték, végül 2016-ban egy dán búvár, Gert Normann Andersen fedezte fel.
A szennyezés az élővilágra is hat
A tenger fenekén nyugvó roncsok képesek élőhelyet biztosítani egyes fajoknak, ugyanakkor a hajók és tengeralattjárók maradványai szennyezők is lehetnek. Olyan roncsról is tudni, amelyik radioaktív anyagot ereget környezetébe.
Katrine Juul Andresen, az Aarhusi Egyetem szakembere szerint a szennyezés az SM UC-30 esetében is határozottan megfigyelhető. „A kérdés az, hogy mekkora a hatása, és milyen messzire jut el a szennyezés a roncs környezetétől” – tette hozzá.
A kutatók ehető kékkagylók révén is vizsgálták a következményeket. Azonos körülmények között nevelt kagylókat helyeztek el legalább 11 hétre három különböző, lőszert szállító észak-tengeri roncs környezetébe. Az SM UC-30 körül élő egyedek szervezetében különösen nagy mennyiségű TNT és annak bomlástermékei, a 4-ADNT és a 2-ADNT halmozódtak fel.
A kagylókban emellett a sejtkárosodással összefüggő oxidatív stressz és az anyagcsere zavarának jeleit is kimutatták. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a lőszerekkel szennyezett roncsok valóban hatással vannak a tengeri élővilágra.
Az SM UC-30 esetében különösen kedvezőtlen a helyzet, mert a fedélzeten maradt aknák közvetlenül érintkeznek a tengervízzel. A fém burkolat a sós vízben folyamatosan korrodál, így idővel egyre több robbanóanyag kerülhet a környezetbe. A szakemberek szerint a szennyezés jelenleg viszonylag helyi jellegű lehet, de a roncs pusztulásával a probléma súlyosbodhat.
Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.











































































































































































































