Melyik a legszebb madárdal?

Ki ne szeretné a tavaszi reggeleken csivitelő madarak hangját? Kultúránkba mélyen és egyetemesen beépült a madárdal, s talán ez a legősibb természetélményünk, amit szépsége miatt tartunk sokra. Az ókortól fogva költők és zenészek művészetének részévé vált, de a hétköznapi ember számára önmagában is szívmelengető a dinoszauruszok kései leszármazottainak éneke.

No de voltaképp mitől szép a madárdal, és melyiket tartja az ember a legszebbnek? A Tübingeni Egyetem szakemberei egyrészt tesztalanyok segítségével rangsorolták 123 európai madárfaj énekét, másrészt akusztikai elemzésnek vetették azokat alá.

A felmérés Németországban készült, ottani lakosok bevonásával, és az ott élő madarak hangjaiból. Épp ezért ezt ne tekintsük globális rangsornak, de közép-európai szinten valószínűleg más országok lakói is hasonlóan vélekednének. Nem tudjuk, hogy vajon hasonlóan rangsorolná-e ugyanezeket a madárdalokat egy amazóniai vagy egy pápua – ez persze izgalmas kérdés is lenne. Vajon mennyire lehetnek kultúrákon átívelőek azok a tulajdonságok, amelyeket a német lakosok szépnek tartanak egy madárdalban?

Az alanyoknak 15 másodperces hangfelvételek alapján kellett pontozni a madárhangokat 1-5 között úgy, hogy az alanyok nem tudták milyen madár hangját hallják. Minden alany esetében felmérték azt is, mennyire ismerik a madarakat, például hány fajt ismertek fel a hangja és a fotója alapján. A kutatók ezeket az adatokat azután madárfajonként összesítették és kiértékelték az alanyok madártani ismereteit is. Eztán pedig magukat a madárhangokat elemezték részletes akusztikai szempontok szerint.

Fontos kitétel, hogy nem csupán a madarak énekét, azaz a párválasztásnál használt hangokat elemezték és osztályoztatták, hanem általánosságban a madarak valamilyen vokalizációját. Így ezekben a hangmintákban egyaránt lehetett ének vagy hívóhang is.

Mivel a kutatók elsősorban arra voltak kíváncsiak, milyen akusztikai jellemzők alapján lehet szép egy madár hangja, igazából ennek nem volt nagy jelentősége. Azt azért érdemes tudni, hogy míg egy madár énekelhet gyönyörűen, a hívóhangja lehet horrorfilmbe illő.

A kutatók minden madárhangot részekre bontva elemeztek, megmérték, milyen magas, milyen mély, és milyen erős hangokból áll, mekkora hangtartományt jár be, illetve mennyire változatos. Ezután azt vizsgálták, hogy ezek közül melyik tulajdonságok jellemzőek azokra a madárhangokra, amelyeket az emberek szépnek találtak.

Kiderült, hogy az emberel kellemesebbnek találták a viszonylag magasabb hangfekvésű, mérsékelt hangerejű, szűkebb frekvenciatartományú és változatosabb hangokat. Utóbbi különösen érdekes: nem az számított, hogy a madár sokat énekel-e, hanem az, hogy hányféle különböző hangelemből áll a produkciója.

A legszebbnek a fekete rigó (hangminta fentebb) hangját találták, a legkevésbé szépnek pedig a gyöngybagolyé (hangminta lentebb) tűnt a tesztben részt vett alanyok számára. Szintén a legszebbek közt volt a fitiszfüzike, a barátposzáta, a léprigó, az erdei pinty, a fülemüle. A sor végén a gyöngybagoly előtt a szürke gém és a nílusi lúd álltak, de nem túl meglepő módon itt kullogott a szarka, a szajkó és más varjúfélék is.

Az is kiderült, hogy a véleményeknek nem volt kapcsolata azzal, hogy valaki mennyire ismerte a madarakat, vagyis független az esztétikai értékelés attól, hogy tudjuk-e, milyen fajról van szó. Nem kell tehát madarásznak lenni ahhoz, hogy értékeljük, élvezzük a madárdalt! Az viszont kiderült, hogy amennyiben valaki azt mondta magáról, hogy kedveli a madarakat, akkor ő egy picivel magasabb pontszámokat is adott a hangmintákra.

A madárdal akkor is képes minket összekapcsolni a természettel, ha nem tudjuk, ki énekel a bokorban. Ez a képesség pedig segíti az ember regenerációját is. A madárhang óhatatlanul is információt közöl a környezetről: azt mutatja meg, hogy élőlények vesznek minket körbe. Sok faj hangját korábbi élmények, emlékek teszik emlékezetessé, erdőhöz, parkhoz, kerthez, tavaszhoz kötjük őket. Jó volna, ha ennek az értéknek megfelelően tudnánk vigyázni is arra a környezetre, amelytől a madárdalokat kaptuk!