Óriási botsáskafajokat fedeztek fel Ausztráliában

Az egyik botsáskafaj eddig egy esőerdőben várta a felfedezést, a másikat pedig korábban tévesen azonosították.

Egy friss tanulmányban két új, termetes botsáskafajt írnak le – számol be a ScienceAlert. A rovarokat az ausztráliai Queensland állam egy, korábban alaposan átkutatott területén fedezték fel. Egyikük egy veszélyeztetett esőerdőben rejtőzve maradt eddig ismeretlen, a másikat viszont már évtizedekkel ezelőtt megfigyelték, csak korábban egy másik fajjal azonosították.
Az Anchiale mabiensis az Atherton-fennsík Mabi-erdejéből került elő, és a jelenlegi ismeretek szerint kizárólag ebben az élőhelytípusban fordul elő. Az erdőből egy 2021-es adat alapján mindössze 1050 hektár maradt fenn, mezőgazdasági területek közé szorult, elszigetelt foltokban. Ezeket a legelő és elvadult állatok, valamint az idegenhonos, inváziós növények is veszélyeztetik.
„Ezek az eredmények megmutatják, mennyire fontos megvédenünk a veszélyeztetett ökoszisztémákat, és feltárnunk Ausztrália rendkívüli élővilágát, mielőtt még úgy veszítünk el fajokat, hogy fel sem fedeztük őket” – húzta alá Braxton Jones, a Sydney-i Egyetem rovarkutatója.
Eddig tévesen azonosították a botsáskafajt
A másik új faj, az Anchiale robusta legalább 1976 óta szerepel a feljegyzésekben, ám akkor a petéjét tévesen egy már ismert fajhoz sorolták. A genetikai elemzés és a testfelépítés részletes vizsgálata most igazolta, hogy önálló fajról van szó. Közeli rokonánál, az Anchiale briareusnál nagyobb termetű – erre utal tudományos nevében a robusta elnevezés is.
„A rendszertan gyakran egy kicsit olyan, mint a nyomozás” – mondta Jones. „Még Ausztrália legtöbbet fényképezett és leggyakrabban megfigyelt rovarai között is találunk olyan fajokat, amelyeket a tudomány eddig nem ismert fel.”
A fajok elkülönítésében a peték jellegzetességei is segítettek. Az A. mabiensis kávébarna petéinek fedelén például olyan belső gyűrűk láthatók, amilyeneket eddig más botsáskánál nem figyeltek meg. Az A. robusta még sötétebb petéi lerakásukkor fényesek, később azonban felszínük egyenetlenebbé és mattá válik.
Az A. mabiensis nőstényei 11,5–12,2, hímjei pedig 8,2 centiméteresek. Az A. robusta ennél is nagyobb: nőstényeinek testhossza 12,2–16,2, hímjeié 9,3–10,4 centiméter.
Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.










































































































































































































