Látványos fészket épít pusztáink ritka sasóriása

Ha Magyarország termetes ragadozó madarairól beszélünk, elsők között juthat eszünkbe a rétisas, Európa legnagyobb sasfaja. A hazai füves puszták ugyanakkor más méretes, igaz, jóval ritkább állatot is rejtenek, ez a parlagi sas.

A kifejlett parlagi sas tollazata többnyire sötétbarna, ebből világít ki aranysárga fejtetője és változó méretű fehér vállfoltja – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park oldalán. A hím és a tojó színezetében nincs feltűnő különbség, a nőstény viszont nagyobb termetű. A kifejlett egyedek testhossza mintegy 80 centiméter, tömegük 2,5 és 4,5 kilogramm között változik.

A faj elsősorban Eurázsia füves pusztáin él, elterjedésének nyugati határát a Kárpát-medencében éri el – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldala. Magyarországon sokáig főként a középhegységek erdeiben fészkeltek a párok, mára azonban egyre nagyobb részük költ az alföldi fasorokban és erdőfoltokban, eredeti pusztai élőhelyeik közelében.

Az idősebb madarak egész évben a költőhelyük környékén maradnak. A fiatalok kóborlásba kezdenek, és egy részük a Balkánon, Kis-Ázsiában vagy akár Afrikában tölti a telet.

Lenyűgöző építmény a parlagi sas fészke

A parlagi sas fészke már önmagában figyelemre méltó építmény. A pár rendszerint egy fa magas ágvillájában rakja össze gallyakból, és már az év első hónapjaiban nekiláthat a javításának. Ugyanazt a fészket éveken át használhatja, közben újabb és újabb ágakkal bővíti: átmérője elérheti a másfél métert, magassága pedig a három métert.

A sasok általában váltófészket is építenek. A tojó többnyire két-három tojást rak, a kotlás körülbelül 43 napig tart, a fiókák pedig 55–60 napos korukban hagyják el a fészket.

A parlagi sas egyik legfontosabb zsákmányállata az ürge, ezért a faj védelme az ürgés legelők megőrzésével is összefügg. Hörcsögöt, mezei nyulat és más kisebb emlősöket is elejt, de madarakra és olykor hüllőkre is vadászik. Ha alkalma nyílik rá, különösen télen, dögöt is fogyaszt.

Milyen veszélyek fenyegetik a parlagi sast?

A magyar–szlovák állomány az elmúlt 30 év természetvédelmi munkájának köszönhetően megtízszereződött, miközben a faj világállománya csökken. A növekedéshez a fészkek őrzése, a költés idején zavaró munkák korlátozása, a sérült madarak ellátása és a veszélyes helyeken műfészkek kihelyezése is hozzájárult. Az erdőben költő pároknál az erdészeti munkák időzítése különösen fontos.

A sikerek ellenére a sasokra ma is súlyos veszélyek leselkednek. Áramütést szenvedhetnek a középfeszültségű vezetékek oszlopain, légvezetékekkel vagy járművekkel ütközhetnek, és az illegális mérgezések is pusztítják őket. A fiatal madarak különösen sérülékenyek: közülük sokan nem érik meg az ivarérettséget.

A parlagi sas Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint. Megőrzéséhez a biztonságos fészkelőhelyek mellett az ürgés pusztákra és a veszélyes oszlopok madárbarát átalakítására is szükség van.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.