Hibrid halakat hozott létre a 2011-es japán cunami

A 2011-es nagy kelet-japán földrengést követő cunami a modern történelem egyik legsúlyosabb természeti csapása volt. A katasztrófa egész településeket törölt el, a fukusimai atomerőműben okozott károk közvetlen és közvetett hatásai pedig mind a mai napig érzékelhetők.

Egy új tanulmányban egy kevésbé ismert, ám annál érdekesebb természeti következményt mutatnak be – számol be az IFLScience. A cunami miatt Ócucsi városában tengeri és édesvízi pikók kerültek közös tavakba, létrehozva egy ritka természetes evolúciós kísérletet.

A cunami által kialakított mélyedéseket eleinte tengervíz töltötte fel, később azonban az eső miatt fokozatosan édesvízivé váltak. Ide került a tengeri Gasterosteus nipponicus és az édesvízi Gasterosteus aculeatus, két olyan halfaj, amelyek mintegy 680 ezer éve külön fejlődnek. A két vonal olyan fokú rokonságban áll egymással, hogy egyedeik még képesek egymással szaporodni.

Egy 2012-es felmérés szerint az ócucsi tavakban élő pikók 38 százaléka hibrid volt, vagyis genomjukban mindkét faj öröksége jelen volt. A keveredés ugyanakkor nem tartott sokáig: az egymást követő nemzedékekben a tengeri faj genetikai öröksége folyamatosan csökkent, 2020-ra pedig a helyi halak már szinte megkülönböztethetetlenné váltak azoktól az édesvízi pikóktól, amelyek soha nem találkoztak tengeri rokonaikkal.

Mivel ezek a halak általában évente szaporodnak, mindehhez nagyjából tíz generáció kellett. A változás túl gyors volt ahhoz, hogy pusztán véletlenszerű genetikai sodródással lehessen magyarázni.

Meglepte a kutatókat a hibridizációs folyamat

A természetes szelekció különösen erősen szűrte ki azokat a génváltozatokat, amelyek a tengeri életmódhoz kötődtek. Gyorsan eltűntek például a tengerbe vándorlást, a párválasztást és a hibrid hímek termékenységét befolyásoló genetikai változatok.

„Két nagy meglepetés ért bennünket” – mondta Hoszoki Takuja és Kitano Dzsun, a Japán Nemzeti Genetikai Intézet munkatársai. „Egyrészt nem számítottunk arra, hogy a szaporodási akadályokhoz kötődő genomi régiók ilyen gyorsan eltűnnek, másrészt arra sem, hogy az idegen genetikai állomány nagy része a következő nemzedékekben is tovább csökken.”

A vizsgálat egyik legérdekesebb tanulsága, hogy egyetlen rendkívüli esemény rövid időre felbonthatja két faj genetikai határait, ezek azonban megfelelő szelekciós nyomás mellett meglepően gyorsan helyreállhatnak. A szakemberek szerint a következő nagy kérdés az, hogy általános mechanizmusról van-e szó.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.