Pavlovi kísérletek XXI. századi technikával
Amióta Pavlov arra kondicionálta kutyáját, hogy a csengő hangjára induljon meg nyáltermelése, mert közeleg az étkezés, a kutatók a klasszikus kondicionálást számos, az ember és az állat viselkedését kutató kísérletben felhasználták.
Arra azonban, hogy a tanulást az agyban is kövessék, azaz meghatározhazzák, hogy a kondicionálás az agy mely területéhez köthető, az utóbbi időkig nem volt képes a tudomány. A közelmúltban azonban egy angol kutatócsoportnak funkcionális mágneses rezonancia (f.M.R.I) eljárás segítségével sikerült a pavlovi kísérlet részletes idegrendszeri folyamatát folyamatát – írja a The New York Times.
Mogyoróvaj és vanília illatra kondicionálva
Pavlov kísérletéhez hasonlóan a résztvevőknél az ételszagot egy neutrális eseménnyel – ebben az esetben absztrakt képek mutatásával – kötötték össze. Egy meghatározott képet a mogyoróvaj illatával, egy másikat pedig a vanília illattal kapcsoltak össze.
A University College London kísérletében résztvevő 13 önkéntes jobbkezes, egészséges fiatal kifejezetten szerette mind a vaníliát, mind a mogyoróvajat. (Állítólag nehéz volt olyan önkénteseket gyűjteni Nagy Britanniában, akik mindkét ételt kedvelték.)
A részvevők hamar megtanulták összekapcsolni a képeket az illatokkal. Az összekapcsolás során az agynak az érzelmi, motivációs, nem verbális, szaglási, tapintási információk feldolgozásában meghatározó szerepet játszó része, az amigdala aktiválódott.
Az étterem szindróma
Ezután a résztvevőket ebédelhettek: vagy mogyoróvajas szendvicset, vagy vaníliakrémet kaptak. Evés után a vizsgálati alany amelyik ételből kapott, arra a képre már nem adott erős érzelmi reakciókat, az idegpálya egészen lecsendesedett. Nem így annak a képnek a látványa során, amelyhez a másik étel kapcsolódott: az amigdala kémiai aktivitása még fokozódott is.
A pszichológusok a jelenséget szelektív telítettségnek, vagy a kutatásvezető, Dr. Jay A. Gottfried szavaival élve: „étterem szindrómának” neveznek. Bár azt gondoljuk, hogy nyolcfogásos ebéd után már nem fér belénk desszert, de ha kihozzák, mégis csak elfogy az a szelet torta.
A kutatás eredményei elősegíthetik annak megértését is, hogy evési zavarokkal küzdő betegeknél hogyan fordulhat elő, hogy a bőséges étkezést nem követi telítettségi érzés. Homlok- vagy temporális lebeny sérülést szenvedetteknél gyakran előfordul, hogy nem hagyják abba akkor sem az evést, amikor már tele vannak. Az agynak ugyanis ezen sérült területei a felelősek többek között az éhség- és a jóllakottság érzésért is.