Ráncos és mókás – hogyan hat az öregedés a humorérzékre?
Először a jó hír: az öregedés nem rombolja a humorérzéket. Akár 73 évesen is lehet nagyokat kacagni. A rossz hír viszont az, hogy a 73 éves jókedélyű ember már nehezebben érez rá a poénra.
A jelenséget a torontói Baycrest Center öregedéssel foglalkozó kutatói vizsgálták, és eredményeiket a Nemzetközi Neuropszichológiai Társaság lapjának szeptemberi számában ismertetik.
A kutatók 20 egészséges, ám idős embert, – átlagéletkoruk 73 év -, és 17 egészséges fiatalt, – átlagéletkoruk 28 év –, vizsgáltak. Mindnyájan jobbkezesek voltak, és folyékonyan beszéltek angolul. A kutatók különböző eszközökkel vizsgálták a páciensek humorérzékét, majd kiértékelték az eredményeket.
A humorértés központja a homloklebenyben található
Ugyanez a kutatócsoport 1999-ben feltérképézte az agynak azt a részét, amely a humorértésben kulcsszerepet játszik. Úgy találták, hogy a humorérzék központja a homloklebeny jobb felében található – ezzel magyarázható, hogy a stroke-ot illetve fejsérülést szenvedettek gyakran nem fogékonyak a verbális humorra. A kutatócsoport most azonban azt akarta kideríteni, hogy az öregedés hogyan befolyásolja a jóízű kacagást.
Az első tesztben az önkénteseknek 21 vicces és hét közömbös mondatot mutattak, amelyek közül ki kellett választani, melyik humoros. Ilyen mondattal találkozhattak például a résztvevők: „Javasoljunk vendégeinknek, éljenek a szobalány adta lehetőségekkel is!” – kiírás egy hotelben.
Hol a poén?
A folytatásban a kutatók 16 poén nélküli viccet mutattak a résztvevőknek, akiknek ki kellett találniuk négy válaszlehetőség közül, melyik a szellemes zárás.
Egy példa: Mr Smith-et megkérdezi a szomszédja: „Mondja Smith, használja ma délután a fűnyírót?” „Igen, használom.”
Volt olyan feladat is, amelyben sok rajz közül a vicces karikatúrát kellett kiválasztani. Ezeken kívül egy neuropszichológiai teszten kellett átesniük a résztevőknek, amelyben azt mérték, hogy milyen az absztraháló képességük, mekkora memóriájuk terjedelme, illetve mennyire gyorsan, rugalmasan reagálnak a változásokra.
Az eredmények magukért beszéltek: az idősebbek sokkal gyakrabban tévedtek a poénok kiválasztásában, valamint kevésbé voltak sikeresek a karikatúrák kiszúrásában is. A tévedések egyértelműen kognitív képességeik csökkenésével magyarázhatóak. A humorra adott affektív válaszokban azonban már nem volt eltérés: az öregek ugyanolyan jóízűen és szívből tudtak nevetni egy-egy jó poénon, mint a fiatalok.