Mégsem olyan veszélyes tonhalat enni?
Újabb kutatások szerint a tonhalfogyasztással az emberi szervezetbe jutó higanyvegyületek mégsem feltétlenül okoznak idegi panaszokat vagy látászavart. A tudósok a higany feldúsulását, annak mechanizmusát vizsgálják a tengeri halakban, s a távolabbi jövőben kísérletet tesznek arra, hogy az emberi szövetekből is eltávolítsák az oda bekerült mérgező fémet.
A neurológusok nem szeretik a tonhalat – legalábbis az állítólag általuk okozott panaszokat. A szennyezett tengerekben élő állatok ugyanis nagyon sok higanyt kénytelenek a szervezetükbe beépíteni. Ezt persze nem önként teszik, hanem a megnövekedett szennyvíz-kibocsátás miatt. Márpedig a higanyban „feldúsult” tonhalak az emberi szervezetben idegkárosodást, migrént és látászavart okozhatnak. Újabban azonban kiderült, hogy nem olyan veszélyes a fogyasztásuk, mint ahogyan azt eddig hitték.
A tudósok eddig nem tudták teljes bizonyossággal megállapítani, hogy miként kerül a higany a tonhalak szervezetébe, és hogyan dúsul ott fel. Mostanáig az összes orvosi figyelmeztetés egy olyan kísérletsorozatra támaszkodott, amely a fémnek egy kloridtartalmú vegyületére vonatkozik.
Graham George és kollégái a Stanford Egyetem Synchrotron-sugárbiológiai laboratóriumában most arra jöttek rá, hogy ha klór helyett szén vagy kén atomokkal kötik össze a higanyt, akkor sokkal kevésbé veszélyes anyagot kapnak. Márpedig a szén- és a kénvegyületek kevésbé károsították a kísérletek során a zebrahalak ivadékait. Mindezt a kutatók a Science magazin legfrissebb számában publikálták.
George azonban óvatosan nyilatkozott az ügyről: a kutató szerint egyelőre téves lenne túl gyors következtetéseket levonni a kísérleti adatokból. További kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy az orvostudomány is felhasználhassa ezeket az eredményeket, csupán az optimizmusra van meg az esély – jegyezte meg a Stanford kutatója, aki a közeljövőben azon dolgozik majd, miként lehet az emberi szervezetbe bejutott higanyt eltávolítani.