Visszhangzik- e a kacsahápogás?

Trevor Cox, a brit University of Salford akusztikai kutatóközpontjának munkatársaként koncerttermek, pályaudvarok, templomi kórusok akusztikai problémáit igyekszik megoldani.

A szakember a médiában hallott először a kacsahápogás rejtélyes visszhangtalanságáról, és amikor már kellően sok újságíró zaklatta, elhatározta, kideríti, mi az igazság a hiedelemben. A kísérlethez partnerül Daisy-t, a kacsát kérte fel.

Ahhoz, hogy ki tudja deríteni, hogy a hápogásnak valóban nincsen visszhangja, először azt kellett meghallgatnia, hogy hangzik a kacsa echó nélkül. Ezért Daisy-t egy olyan terembe vezette, amely minden hangot elnyelt, és a visszhangtalan helyiségben és egy szimpla hápogást kért tőle. Daisy az „áriát” egy visszhangzó teremben is megismételte, amit szintén rögzítettek – számolt be róla a BBC.

Cox ezután azon tűnődött el, hogy mi lehet vajon a közhiedelem alapja. Úgy gondolta, a talány megfejtésében segíthet, ha Daisy hangját különböző körülmények között, így többek között koncertteremben, vagy hegyek között is meghallgatja.

Mivel egy kacsával mégsem lehet a legnagyobb koncerttermek pódiumára totyogni, a számítógépes szimuláció formáját választotta. Összevetve Daisy visszhangtalan és a hegyekben felvett hangját, a professzor úgy véli, hogy a hápogásnak van visszhangja, ám valóban csendes, a szóvégi „áááp” elnyomja. Így a kacsa hápogás visszhangja tulajdonképpen egy elnyújtott hápogás – jelentette be hétfőn ünnepélyes keretek között az akusztika professzor.