Kimutatható előre a Parkinson-kór vagy az Alzheimer betegség?

Nemrég egy kanadai és brit kutatócsoportnak sikerült olyan antitestet létrehozni, amely laboratóriumi körülmények között képes volt felismerni a hibás fehérjét. Dr. Kovács Gábor neurológus, neuropatológus (az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa), hasonló kérdésekkel foglalkozik, őt kereste meg Esti Judit.

A Parkinson-kór főleg az agy dopamint termelő idegsejt csoportját pusztítja, ezáltal a mozgásszabályozás sérül. Az Alzheimer-kórban a memória és az intellektuális készségek hanyatlanak, mert főleg az acetilcolin nevű anyagot termelő sejtcsoport pusztul. Sok hasonló, de ritkábban előforduló idegsejt pusztulással járó betegség van, amelyeknek ma még csak a tüneteit tudják enyhíteni ideig-óráig, a hiányzó agyi hormonok pótlásával. Természetesen a kutatók keresik a kiváltó okokat és a gyógyítás módját.

– Felismerték, hogy ezekben a betegségekben van egy közös jellemző: mindegyik betegséghez köthető egy vagy néhány kóros fehérje, ami azt jelenti, hogy az aminosav sorrendje ugyanolyan, mint a normális fehérjének, tehát nem a felépítő kockák cserélődnek ki, hanem a térbeli szerkezete változik meg. Egy feltekeredett spirál helyett egy lemezes szerkezetet vesznek fel. Na most, a sejtek normális életciklusa úgy működik, hogy minden fehérje átmegy egy bizonyos bontáson, újratermelődik stb. Ezt a spirál formát a lebontó fehérjék, az enzimek könnyen elvágják, és így a takarítás szépen működik. Ha viszont egy ilyen redő van, akkor könnyű elképzelni, hogy egy összehajtogatott papír legyezőt nagyon nehéz elvágni ollóval. Tehát nem tud bekerülni egy lebontó folyamatba, és felhalmozódik.

– Tehát itt nem a kóros fehérje rongálja a többit, hanem valamitől elromlik ez a fehérje, és ezért nem lehet lebontani. Felhalmozódik, és ezáltal okoz tüneteket?

– Részben igen. Rontják az idegsejtnek a lehetőségeit, azt, hogy jól működjön. Illetve bizonyos értelemben mérgezőek is, és egy idő után ezek az idegsejtek elpusztulnak.

– Mi okozza ezeknek a fehérjéknek az elromlását?

– Ez az egyik kutatási téma, amire majd a következő Nobel-díjat megadják. Ami viszont mindebből következik, hogy itt van egy felhalmozódott, kóros fehérje, és hogyha ezt kimutatjuk például vérből vagy agyvízből, akkor ez egy jelentős előrelépés lenne a diagnosztikában. Mert ma ugyan nagyon nagy hatékonysággal, de csak a klinikai tünetek alapján osztályozzuk a betegségeket, és az, hogy pontosan melyik fehérje romlik el, azt csak a szövettani vizsgálat döntheti el. Tehát itt az lenne a lényeg, az lenne a jó, hogyha élőben sikerülne ezeket a kóros fehérjéket már kimutatni, és így száz százalékos diagnózist adni arra az adott betegségre. Ez az egyik.

A másik, hogy tüneti kezelés helyett, amit ma folytatunk, oki kezelés lenne. Hogyha olyan nagyon jó minőségű gyógyszeres ollókat tudnának gyártani, amik ezeket a redőzött, összehajtogatott harmonikákat is képesek lennének elvágni. Egyébként van már ilyen próbálkozás, de egyelőre még nem olyan sikeres. Azt is szeretném elmondani, hogy ezek a kóros fehérjék elvileg egy nagyon kismértékű helyi immunreakciót azért kiváltanak az idegrendszerben. Olyan próbálkozások is folynak, hogy immunizálni próbálnak Alzheimer-kór ellen. Ezek a próbálkozások is egyelőre olyan értelemben sikertelenek, hogy a gyakorlatban még nem lehet alkalmazni őket, de ha ebbe az irányba be lehet avatkozni, akkor ez még egy további potenciális lehetőség lenne.

Forrás: Rádió.hu/Szonda