Új eredmények a diszlexia kutatásában
A Helsinki Egyetem kutatói bejelentették, hogy felfedeztek egy gént, amely részben felelős lehet a diszlexia kialakításáért – írja a Time legutóbbi száma. Mi áll a diszlexia hátterében? Hogyan ismerhető fel a betegség, és hogyan segíthetünk diszlexiás gyereknek?
Húsz finn család tanulmányozása során felismerték, hogy a diszlexia tüneteit mutató egyéneknél a DYXC1 nevű gén az esetek többségében sérült, míg a kontroll csoportban ez az eltérés csupán ritkán fordult elő.
Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk, milyen agyi eltérések állhatnak e tanulási rendellenesség hátterében, tisztázzunk néhány alapfogalmat.
Mi áll a diszlexia hátterében?
A diszlexia különleges neurológiai eredetű tanulási probléma a folyékony és pontos olvasás, írás és helyesírási készség elsajátításában. A kifejezés a görög „dys” szóból, melynek jelentése nehézség, és a „lexis” szóból, melynek jelentése szavak, származik. Becslések alapján a diszlexia az emberek 4%-át érinti súlyosan, és további 6% mutat diszlexiára jellemző sajátságokat.
Azt, hogy pontosan milyen eltérés áll a diszlexia hátterében, mindezidáig csak találgatták a tudósok, hiszen az élő emberi agy tanulmányozása csak agyműtétek és agykárosodások esetén, az egyes agyterületek sérülésével járó tünetek megfigyelésével volt lehetséges. A hagyományos röntgenvizsgálatok és egyéb képalkotó eljárások nem szolgáltattak elegendő információt a központi idegrendszer működéséről. A kilencvenes években azonban megkezdték az ún. funkcionális mágnesrezonanciás képalkotó (fMRI) berendezések alkalmazását, melyek segítségével kimutatható, hogy adott intellektuális feladat megoldása során mely agyterületekben fokozódik a véráramlás, azaz mely területek aktívabbak.
Dr. Sally Shaywitz, a Yale Egyetem gyermekgyógyász professzora fedezte fel, hogy az egészséges gyermekek bal agyféltekéjében három terület válik aktívvá olvasás során.:
Kimutatta, hogy kezdő olvasóknál, akik még nem szereztek elegendő gyakorlatot az olvasás terén, a „fonémaszerkesztő” és a „szóelemző” területek aktiválódnak elsősorban. Az előbbi központ segít abban, hogy a gyermek – magában vagy hangosan – kimondja az olvasott szót, és megkezdi a szavakban található fonémák elemzését is. A „szóelemző” központ a szavak alaposabb felbontását végzi, szótagokra és fonémákra bontja azokat, és hozzárendeli a betűkhöz a nekik megfelelő hangokat.
A fonémaszerkesztő központ túlzott aktivitása
Amint a gyermek nagyobb gyakorlatra tesz szert az olvasás terén, érdekes dolog történik: az „automata felismerő” egyre aktívabbá válik. E terület feladata, hogy az ismerős szavakat az olvasó ránézésre felismerje, anélkül, hogy betűről-betűre végigolvasná. Minél többet olvas valaki, annál aktívabb ez a központ – és annál könnyedebbé, gyorsabbá válik az olvasás.
Diszlexiás gyermekeknél azonban valami akadályozza a „szóelemző” és az „automata felismerő” területekhez való hozzáférhetőséget, ezért a „fonémaszerkesztő” központ kompenzációképpen túlságosan aktívvá válik. Ez az oka annak, hogy a diszlexiás gyermekeknek nehézséget okoz az, hogy a fonémákból értelmes szavakat állítsanak össze, és folyamatosan olvassanak. Minden olvasott szó olyan a számukra, mintha életükben először látnák.
Hogyan ismerhető fel a diszlexia?
Ian Smythe, a tanulási nehézségek neves szakértője szerint az alábbi jelek utalhatnak arra, hogy a gyermek diszlexiás:
Írni-olvasni tudással kapcsolatos készségek
Viselkedési jegyek
Hogyan segíthetünk a diszlexiás gyermeknek?
Figyeljük meg, milyen területeken vannak a gyereknek problémái, és építsünk fel játék- és foglalkozássorozatot, amely segít javítani ezeket a területeket. Közben ne felejtsük el, hogy a gyerekek gyakran az otthont úgy tekintik, mint ahol megmenekülnek az írás-olvasási feladatoktól, ezért fontos, hogy a foglalkozások szórakozásnak számítsanak.
Néhány példa a fejlesztő játékok közül:
Forrás: Time, szeptember 8, 2003.
Linkajánló: Magyar Diszlexia Oldalak >>