Miért szép a zene?

Darwin szerint „a zenei érzék az egyik legrejtélyesebb tulajdonság, mellyel az ember felruháztatott”. A mai napig sok a megválaszolatlan kérdés a zene érzelmeinkre gyakorolt hatásának feltérképezésében. Az utóbbi évek kutatásai azonban jelentősen hozzájárultak e készség idegélettani, szocio-kulturális és genetikai alapjainak megértéséhez.

Milyen idegpályákon hat a zene érzelmeinkre?

Alapvető kérdés a téma kutatásában, hogy vajon léteznek-e külön idegpályák, agyi területek a zene érzékelésére és feldolgozására, vagy ezek megegyeznek más működésekhez alkalmazott idegsejtcsoportokkal.

Az egyik elképzelés, hogy az agy a zene értelmezését az emberi beszéd érzékelésére és feldolgozására szolgáló idegpályákon keresztül valósítja meg, és ezek a pályák örömérzet kiváltására alkalmas területeken is áthaladnak. Dr. Anne Blood és Dr. Robert J. Zatorre, a Montreali Neurológiai Intézet munkatársai, kutatásuk során zenészeknek játszottak le olyan általuk kiválasztott klasszikus műveket, melyek hatására a vizsgált alanyok „eufórikus örömöt éreztek”, és eközben PET-felvételt készítettek a zenészek agyáról. Azt tapasztalták, hogy a zene hatására aktiválódó idegpályák megegyeztek azokkal, melyek étel, szex és addiktív kábítószerek hatására lépnek működésbe – számol be róla a The New York Times.

Dr. Steven Pinker, a Harvard Egyetem pszichológusa azt állítja, hogy a zene az agynak számos területét hozza működésbe egyszerre. Aktiválja a nyelvi készségek központját, a hallókérget, azt a területet, mely az emberi beszéd színezetére adott érzelmi válaszokért felelős valamint a mozgási szabályozórendszert, amely a zene ritmusát továbbítja az izmok felé járás és tánc közben.

A zene szerepe az evolúcióban

Darwin szerint az ember ősei, melyek még nem rendelkeztek a beszéd képességével, zenei színezetű hangok és ritmusok kibocsátásával igyekeztek megnyerni ellenkező nemű fajtársaik szimpátiáját. Nem véletlen – állítja -, hogy a zenének mind a mai napig kiemelt szerepe van az ember udvarlási szertartásai között.

Dr. Robin Dunbar, a Liverpooli Egyetem kutatója leírta, hogy az emberszabású majmoknál a szociális kapcsolattartás fő eszköze a kurkászás. Ez azonban igen időigényes folyamat, megfigyelései alapján maximum 50 tagot számláló közösség esetében tartható fenn anélkül, hogy az egyéb életfunkciók rovására menne. A mai ember már beszéd, nyelvhasználat révén elégíti ki kapcsolattartási igényeit. Dr. Dunbar szerint a közös éneklés e folyamat egyik állomásaként alakulhatott ki. Kutatásai rámutattak, hogy éneklés közben az endorfinok családjába tartozó hormonok szabadulnak fel az agyban, melyek fontos szerepet játszanak a szociális kötődések kialakításában.

Milyen zenét hallunk kellemesnek?

Minden általunk ismert kultúra rendelkezik zenei hagyományokkal, és bár nagy eltérések vannak ezek között, közös vonás a 12-fokú kromatikus skála, így a diatónia ill. pentatónia alkalmazása.

Dr. Sandra Trehub, a Torontói Egyetem kutatója 2-6 hónapos korú csecsemők zenei preferenciáját vizsgálta. Azt tapasztalta, hogy a gyermekek az összhangzatos akkordokat, azaz a tiszta kvinteket, kvartokat jobban kedvelik, mint a disszonáns hangzatokat. Arra a következtetésre jutott, hogy a zenei hallás alapjai velünk született készségek, és nem kulturális hozadékok.

A Duke Egyetem kutatói azt feltételezik, hogy az emberi hallórendszer az egyén környezetének legfontosabb hangingerére, azaz az emberi hangra a legérzékenyebb. Dr. David A. Schwartz, a kutatás vezetője elmondta, hogy e feltevés bizonyításával magyarázatot kaphatunk a kromatikus skála szerkezetére és arra, is, hogy miért találunk egyes akkordokat kellemesebbnek másoknál.

Bár minden ember hangja egyedi, a hangok elemzése során általános hasonlóságok fedezhetők fel. A kvintnek és oktávnak megfelelő frekvenciák dominálnak az emberi beszédben, függetlenül a nyelvtől. A Duke Egyetem kutatói az angol, a mandarin, a perzsa és a tamil nyelvet elemezték, és mindegyiknél frekvencia-intenzitáscsúcsokat találtak a kvint és az oktáv helyén, valamint kisebb csúcsokat a 12-fokú skála további hangjainak megfelelően. Feltételezik, hogy annál kellemesebbnek érezzük a zenét, minél közelebb áll az az emberi hang frekvenciaspektrumához.

Úgy tűnik tehát, hogy a zenei érzék nem önálló agyi funkció, hanem egyéb készségek szerencsés ötvöződése.