2003 legabszurdabb tudományos kutatásai

Múlt csütörtökön 12. alkalommal is kiosztották az amerikai Harvard Egyetemen az Ig Nobel díjakat – nem, nem a Nobel díjakat, azokat ugyanis párhuzamosan Stockholmban osztják.

Hogy mi is a kettő közötti különbség? Míg a Nobel díjasokat szakértő testületek jelölik, az Ig Nobelre többnyire saját magukat jelölik a tudósok. Míg a Nobel-díjasoknak dícsőség, elismerés és csillogás jár, az Ig Nobel díjasok még a ceremóniára való utazás költségeit is maguk finanszírozzák.

És amiben a legnagyobb különbség van a két díj között, az az, hogy az Ig Nobel mosolyt csal, mind a nézők, mind a tudóstársak arcára: ide ugyanis nem a hétköznapi élettől elszakadt, lila ködben lebegő kutatási témákkal pályáznak a jelöltek, hanem abszurd, a valóság egy apró szeletére rávilágító, lényegbevágó kérdések kerülnek a boncasztalra.

De nézzük, kik is lettek az idei nyertesek!

A mérnöki tudományok terén Murphy tövényének közös megalkotásáért ítélte meg a zsüri a díjat néhai John Paul Stapp-nek, néhai Edward A. Murphy-nek és George Nichols-nak. Murphy törvénye, vagyis az az elv, hogy ha valami elromolhat, az el is romlik 1949-ből származik, a summás megállapítás egy amerikai rakétakísérlet során hangzott el Edward A. Murphy mérnők szájából.

Az orvostudomány terén a University College London kutatói részesültek elismerésben. Az idegkutatással foglalkozó orvosok megállapították, hogy a londoni taxisok agyán belül a komplex folyamatok memórizálásáért felelős hippokampusz nagyobb, mint az átlagembernél. Sőt, azt találták, minél fejlettebb volt a sofőr hippokampusza, annál jobbnak bizonyult az útvonalak felidézésében. A felfedezés érdekessége, hogy eddig úgy tartották, az agy négy éves korra eléri végleges méretét, ám ez a kísérlet ezt megdönteni látszik.

A politikusok végletesen egyszerű személyisége

Pszichológiából két olasz és egy amerikai kutató – ez utóbbi a stanfordi börtönkísérletéről ismertté vált Philip Zimbardo professzor – érdemelte ki a díjat, a politikusok egyedülálló módon egyszerű személyiségének kimutatásáért.

Az emberek személyiségét általában öt, független faktor mentén szokás megítélni: extroverzió (hatalom, magabiztosság, szociális alkalmazkodóképesség), barátságosság (szeretet, együttműködés, konformitás, kellemesség), lelkiismeretesség (felelősségérzet, munka, teljesítményigény, akarat), emocionalitás (neuroticizmus, érzelmi kontroll), és intellektus (nyitottság a tapasztalatokra, kutató intellektus, kultúra).

Az emberek általában a fenti kategóriák alapján írják le magukat, és igyekeznek a közszereplőkről is hasonlóan árnyaltabb képet festeni. Ez alól kivételt az önreprezentáló politikusok képeznek, akik az állandó reflektorfény ellenére nem összetett, hanem végletesen egyszerű személyiségképet alakítanak ki magukról. Az Olaszországban és az USA-ban végzett kutatás szerint a választók két dolgot tartanak figyelemreméltónek a politkusokban: szavahihetőségüket/becsületességüket illetve energikus/innovatív fellépésüket.

Kit bámulnak szívesen a csirkék?

Kémiából a japán Kanazawa Egyetem kutatója, Yukio Hirose érdemelt ki díjat, egy Kanazawa város közterén elhelyezkedő bronzszobor kémiai vizsgálatáért. A tudós érdeklődését azért keltette fel a szobor, mert rejtélyes oknál fogva a galambok soha nem teszik tiszteletüket nála.

A fizikai díjat idén ausztrál tudósok vihették haza: tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a birkanyíráskor kifejtett húzó-vonó erők hogyan hatnak az állat bundájára.

Az interdiszciplináris kutatások kategóriában az a svéd kutatócsoport érdemelt ki díjat, amely megállapította, hogy a tyúkok is a szép embereket preferálják.

Közgazdaságtanból Luxemburg állam kapott díjat, amiért lehetővé tették, hogy az ország mindenféle vállalati összejövetelek, esküvő és egyéb rendezvények céljára kibérelhető legyen.

A homoszexuális nekrofil vadlúd esete

Biológiából a rotterdami természettudomány múzeum kutatója érdemelt díjat, a vadludaknál megfigyelt első homoszexuális nekrofil aktus lefotózásáért.

A rotterdami múzeum ablaküvegének gyakran neki ütköznek madarak, ez történt 1995. júniusában is. Amikor C.W.Moeliker, a múzeum kutatója leért az épület elé, már csak egy a homokban holtan heverő vadlúdat látott. A halott hím mellett egy élő hím is álldogált, aki egy idő után rámászott a holt madárra és párzó mozgást kezdett el végezni rajta. Mindezt 75(!) percen keresztül folytatta.

A vadlúdaknál egyébként eddig is ismert volt a homoszexualitás, körülbelül a párok 2-19 százalékára jellemző. A nekrofiliát is megfigyelték korábban már, igaz csak heteroszexuális párok esetében. Homoszexuális nekrofil aktust azonban most először rögzítettek.

A halott ember harca

A béke Ig Nobel díjat az indiai Lal Bihari nyerte. A zsüri döntését három okkal indokolta: egyrészt Lal Bihari aktív életet élt annak ellenére, hogy törvényesen holtnak nyilvánították, másrészt felvette a harcot az állami bürokrácia tehetetlenségével és kapzsi rokonaival szemben, harmadszor pedig megalakított a Holt Emberek Szövetségét.

Az indiai Uttar Pradesh lakói számára az egyetlen megélhetési forrás a föld, az azonban a nagy családok és a túlnépesedés miatt fokozatosan aprozódik. Gyakran előfordul, hogy mohó családtagok még élő rokonaikat a hivatalokban kevés kenőpénzért holtnak nyilváníttatnak, majd a földhivatalokban a területet átíratják saját nevükre.

Jelenleg is több száz olyan ember él Uttar Pradesh-ben, akiket törvényesen holtnak nyilvánítottak. Lal Biharinak csaknem húsz évi harc után, a kilencvenes évek közepére sikerült ismét élőnek nyilváníttatni magát. Ezek után bár visszakapta földjét, ám ő inkább a hasonló sorsú emberekért való küzdelemnek szentelte életét.