Minden, amit a sziámi ikrekről fontos tudni

Az iráni sziámi ikernővérek tragikus nyári szétválasztási kísérlete ismét ráirányította a figyelmet a természet e furcsa jelenségére. A múlt hétvégén élénk médiaérdeklődés közepette egy kétéves egyiptomi sziámi ikerpárt választottak szét 34 órás műtét keretében. A fejüknél összenőtt két kisfiú, Ahmed és Mohamed Ibrahim állapota stabil. (Az egyiptomi ikerpár szétválasztásáról részletesen>>)

Az angolszász szakirodalomban a „sziámi iker” kifejezés használata tabu, egyrészt azért, mert azóta Sziám thaiföldi nemzetként kinyilvánította függetlenségét, másrészt pedig azért, mert nem minden ikerpár sziámi származású (tréfás adat, hogy a névadó Chang és Eng valójában kínai szülők gyermekei voltak). Az állapot hivatalos megnevezése ma a szakynelvben „összenőtt iker” (conjoined twins).

Az összenőtt ikrek kialakulása

Összenőtt ikrek keletkezése esetén a magzati fejlődés során az embriókezdemény megkezdi egypetéjű (azonos genetikai állományú) ikrekké való szétválását, de valamilyen okból ez nem válik teljessé, és a részlegesen szétvált sejtcsoport fejlődik tovább. A tökéletlen kettéosztódás oka legtöbbször az, hogy a megtermékenyített petesejt túlságosan későn, több mint két héttel a megtermékenyítés után válik szét. Minél később következik be ez a kettéválás, annál nagyobb fokú összenövés marad fenn. A késlekedés oka lehet környezeti vagy genetikai.

Összenőtt ikrek tehát csak egypetéjűek lehetnek, ebből következik, hogy minden esetben azonos neműek. Érdekes jelenség, hogy bár az egypetéjű ikerpárok legtöbbje fiú, az összenőtt ikrek között mintegy háromszor annyi lány található, mint fiú. Hármas-négyes, stb. összenőtt ikrek nem alakulnak ki, ez az osztódási folyamat jellegéből egyértelműen következik.

Hazánkban 1991 óta nem fordult elő

Minden 200 egypetéjű ikerpárból egy összenőtt. Az összenőtt ikrek 40%-a halva születik, mindössze 25%-uk él 1 napnál hosszabb ideig. Eddig ismeretlen okok miatt a legtöbb összenőtt ikerpár Indiában vagy Afrikában lát napvilágot. Magyarországon a fejlett terhességi vizsgálómódszereknek köszönhetően 1991 óta nem született összenőtt ikerpár.

Az összenövés formái

Az összenőtt ikreket az összenövés helye alapján csoportosíthatjuk. Több mint 30 fő variáció létezik, az egyes csoportokon belül is nagy eltérések lehetnek az összenövés szorossága, súlyossága között. Az egyes csoportok neve az összenövés helyének görög vagy latin nevéből és a „pagus” (kb. összeköttetés) utótagból áll össze. Az alábbiakben csupán a leggyakoribb formákat soroljuk fel.

Craniopagus: Csak a koponya nőtt össze, és gyakran közös az agy és a fej vérkeringésének egy része. Előfordulási gyakorisága 2%.

Cephalopagus: Az ikreknek egy közös, deformált feje van és két ép teste. Nagyon ritka. Az ilyen újszülöttek általában életképtelenek

Thoracopagus: A mellkas összenőtt, és a szív közös. Előfordulási gyakorisága 35-40%. Az életképesség a szív állapotának függvénye.

Pygopagus vagy illeopagus: A törzs hátsó részének összenövése. Az összenőtt ikrek 20%-a tartozik ebbe a csoportba, a túlélési esélyek igen jók.

Ischiopagus: Az ikrek csípő- vagy keresztcsonja nő össze, a közös medencéből négy alsó végtag ered. A túlélési esély a közös belső szervek számától függ. Előfordulási gyakorisága 6%.

Omphalopagus: A mellkas alsó része és a hasfal nő össze. Ezek az ikerpárok jóval életképesebbek, mint a thoracopagus ikrek, mert a szív soha nem érintett. Előfordulási gyakorisága 34%.

Parapagus: Az ikrek az oldaluknál nőnek össze, arcuk azonos irányba néz. Előfordulási gyakorisága 5%.

Dicephalus: Ilyenkor egy közös testhez két fej tartozik. Nagyon ritka állapot.

Ritka előfordulási formák

Ide tartozik az ún. parazita-iker, amely állapotban az egyik iker kicsi, alulfejlett, és életműködései a testvérétől függnek, önmagában életképtelen volna. Egy másik jelenség a fetus in fetu, ami azt jelenti, hogy az egészséges gyermek testében valahol megtalálható alulfejlett ikertestvére.

A szétválasztás – etikai kérdés is

Amint láttuk, a természet néha furcsább dolgokat hoz létre, mint az emberi ésszel elképzelhető volna. Az összenőtt ikrek legtöbbször szenvednek állapotuk miatt, és sokan akár életük kockáztatása árán is független létre vágynak. Bizonyos állapotokban erre egyáltalán nincs lehetőség, például közös szív, agy, vagy túlságosan nagy felületű összenövés esetén. Máskor a szétválasztó műtét megkísérelhető, de mindkét iker számára valamelyes kockázattal jár. Ilyenkor az összenőtt ikreknek vagy közvetlen hozzátartozóiknak el kell dönteniük, vállalják-e ezt.

A legkényesebb eset az, amikor a műtét előtt tudni lehet, hogy a beavatkozás az egyik iker számára biztosan végzetes lesz. Alice D. Dreger, a Michigan Egyetem orvostörténésze szerint megengedhetetlen egy ember ilyen jellegű feláldozása. Hangsúlyozza, hogy csupán azért, mert két ember anatómiailag eltér a többségtől, még nem vonatkoznak külön szabályok rájuk. Egy orvos tehát ugyanúgy, ahogyan nem ölheti meg egyik betegét a másik túlélése érdekében, az összenőtt ikerpár egyik tagját sem áldozhatja fel tudatosan. Dr. Dreger rámutatott, hogy az egyik iker feláldozásával járó műtéteket követően szinte kivétel nélkül napokon belül meghalt a másik is.