A vadászó vízibékák titka
Hogyan képes a vízibéka idegrendszere felismerni az apró hullámok kiindulási pontját, és eldönteni, milyen élőlény hozta létre a víz fodrozódását?
A Xenopus fajba tartozó vízibékák éjszaka a vízfelszín fodrozódásának érzékelésével képesek felismerni zsákmányukat. A rovarok szárnyának rezgése ugyanis apró hullámokat hoz létre, melyek feldolgozására ez a békafaj külön érzékszervvel rendelkezik. A Müncheni Műszaki Egyetem fizikusai kifejlesztettek egy modellt, amely magyarázatul szolgálhat arra, hogyan képes a béka idegrendszere felismerni az apró hullámok kiindulási pontját, és eldönteni, milyen élőlény hozta létre a víz fodrozódását.
A Xenopus békák testén mintegy 200 ún. oldalsó vonalszerv helyezkedik el, amelyek a tájékozódást és a zsákmány helyének meghatározását szolgálják. Ezek a szervek az állat testének oldalán valamint a szemek, a fej és a nyak körül helyezkednek el. Mindegyik oldalsó vonalszerv 4-8 apró gélszerű kiemelkedést, ún. kupolát tartalmaz, melyek a víz mozgásának hatására elmozdulnak. Ez az elmozdulás ingerületbe hozza a kiemelkedések tövében elhelyezkedő érzékeny szőrsejteket, ami idegrendszeri válaszreakciót eredményez.
A modell
A közelmúltban Jan Moritz Franosch és munkatársai egyszerű algoritmus alkalmazásával modellezték a békák idegrendszeri aktivitását. Ez a modell először is kiküszöböli a rovarok által létrehozott meg nem egyező hullámmintázatokat. Arra is magyarázatot ad, hogyan képes a béka rekonstruálni egy hullám alakját a zsákmány irányának, méretének és alakjának meghatározása céljából. A modellből világossá vált továbbá, miként képes a Xenopus béka két egymást átfedő hullámot (melyeket például két különböző rovar hoz létre) felbontani az eltérő frekvenciák alapján.
A kutatásból kiderült, hogy ez az érzékelő rendszer kifejezetten hatékony a Xenopus békáknál, hiszen még az oldalsó vonalszervek felének károsodása esetében is megbízhatóan működik. A kutatócsoport abban reménykedik, hogy a fizikai működés megismerése után hamarosan fény derül e jelenség neuroanatómiai hátterére is, valamint hogy eredményeik egyéb vízi élőlények, kétéltűek, halak és esetleg hüllők vizsgálatában is alkalmazhatónak bizonyulnak.