A rövid távú memória tündöklése és bukása
Az agy egyik meghatározó jelátvivő molekuláját, a szerotonint felismerő receptor megváltozása a rövid távú memória romlását vonja maga után.
A felfedezés jelentős lépés az intellektuális képességek genetikai hátterének megismerésében. Az emberi intellektus részben örökölt tulajdonság – szülők és gyermekeik vizsgálata rávilágított, hogy az intelligencia meglétéért vagy hiányáért felerészben a gének, felerészben a környezeti tényezők felelősek. A közelmúltban a svájci Zürichi Egyetem kutatói, Dominique de Quervain és munkatársai felfedeztek egyet az érintett gének közül.
A szerotonin receptorának (antennaszerű felismerő molekula a sejtek felszínén, melyen keresztül a szerotonin kifejti hatásait) egy ritkább formáját öröklő egyének rövid távú memóriája gyengébb, mint azoké, akik a gyakoribb fehérjét kódoló gént hordozzák. Önmagában ez az egy gén természetesen még nem határozza meg a teljes intellektus milyenségét.
A tudósok azonban abban reménykednek, hogy a továbbiakban felismerik a többi – az okos és a kevésbé okos agy közötti különbségeket meghatározó – gént is. Az intelligencia ugyanis több képességből épül fel, ezek között a koncentráció, a gondolkodás és a memória játszanak döntő szerepet.
A szerotonin az egyik legnagyobb mennyiségben termelődő agyi jelátvivő molekula (neurotranszmitter), melynek régóta ismert a depresszió kialakulásában játszott szerepe. Az is világossá vált a szakemberek előtt, hogy az agyban található egyik szerotonin-receptort (5HT2a) gátló gyógyszerek a rövid távú memóriát rontják.
Egy aminosav lenne felelős a feledékenységért?
Az emberiség körülbelül 9 százalékában az 5HT2a nevű receptort kódoló génnek egy olyan változata van jelen, mely a receptor egy adott helyén tiramin nevű aminosavat határoz meg. A többi embernél ez a gén ugyanazon a helyen hisztamint kódol. A tiramint tartalmazó receptorokra a szerotonin kisebb mértékű serkentő hatást fejt ki.
De Quervain kutatócsoportja összehasonlította 70 tiramin-tartalmú receptorral és 279 hisztamin-tartalmú receptorral rendelkező ember rövid távú memóriáját. A résztvevőknek öt szóból álló listát valamint egyszerű formák ábráit mutatták, majd öt perccel később visszakérdezték. Azt tapasztalták, hogy a tiramin-tartalmú receptorral rendelkező csoport 21 százalékkal gyengébben teljesített, mint a másik.
Azonnali (közvetlenül a szavak vagy ábrák megtekintését követő) felidézési képességük, figyelmük és motiváltságuk megegyezett a másik csoportéval, másnap pedig mindkét receptor-típust hordozó csoport ugyanolyan mértékben emlékezett a látottakra, ami arra utal, hogy a genetikai eltérés nem befolyásolja a hosszú távú memóriát.
De Quervain úgy véli, hogy a szerotonin hatása a hippocampusban is érvényesül. Ennek megfigyelése érdekében a közeljövőben funkcionális mágnesrezonanciás módszerrel készül vizsgálni a különböző agyi területek aktivitásszintjét, miközben a vizsgált személyek memóriafeladatokat oldanak meg.