Budapest három napra a tudomány fővárosa lett
A Magyar Tudományos Akadémia által szervezett World Science Forumra 80 ország 300 tudósa jött el. A hétfőn záruló fórumot első alkalommal rendezik meg, de a davosi világgazdasági fórum mintájára rendszeressé tennék Budapesten.
A tudósok és a politikusok egyaránt felelősek az emberiség jövőjéért és ezt a felelősséget nem oszthatják meg, illetve nem ruházhatják át egymásra – mondta Mádl Ferenc a Tudományos világfórum megnyitóján szombaton Budapesten.
Mádl úgy vélte, hogy a társadalom és a tudomány viszonyában paradigma változásokat lehet megfigyelni. Példaként említette, hogy míg a XVIII. századig a tudomány leginkább csak hobbinak számított, a XIX. században a tudományos kutatás már az ipar és a társadalom szükségleteit kezdte kielégíteni, a XX. században pedig a nagyhatalmi politika partnerévé vált. Jelenleg az új tudományos felfedezések szinte azonnal a mindennapi élet részévé válnak – fűzte hozzá.
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt hangsúlyozta: ebben az évszázadban a tudomány fogja formálni a világot, jobban mint eddig bármikor. „A tudás, … a tudományos ismeret lesz a modern társadalmak hajtóereje” – mondta Vizi E. Szilveszter. Kiemelte: az Egyesült Államokhoz és Japánhoz hasonlóan az Európai Unió is egy tudásalapú társadalmat épít.
Ahhoz Európa beérje az USA-t, tudásbázisú gazdaság kell
Ahhoz, hogy Európa átvegye a világgazdaságban a vezető szerepet és fenntartható növekedési pályára álljon a tudásbázisú gazdaság létrehozása szükséges – erősítette meg Lámfalussy Sándor is, az Európai Monetáris Intézet elnöke.
Lámfalussy szerint az Egyesült Államok vezető szerepe a világgazdaságban megszűnőben van. A további amerikai gazdasági növekedés elé korlátot állít a fizetési mérleg egyre duzzadó hiánya. Az amerikai gazdaság megtorpanásával a vezető szerepet a világ másik két nagy gazdasági térsége, Japán vagy az Európai Unió (EU) veheti át.
A közgazdász szerint a második világháború és a huszadik század vége közötti időszak gazdasági szempontból az „öreg kontinens” felzárkózásának jegyében telt el. Az 1970-es évek közepére az egy főre jutó európai GDP elérte az egy főre jutó amerikai GDP 70 százalékát. A további gazdasági felzárkózás Európa országainak szorosabb együttműködését követelte meg, így jött létre a először a Közös Piac, majd az Európai Unió és a közös pénz rendszere, az eurózóna – mondta a közgazdász.
A felzárkózás sebességére a munka termelékenységének növekedéséből lehet következtetni. Az 1990-es évek második felére az Unió felzárkózásának üteme lassult. Az Egyesült Államok termelékenysége ebben az időszakban átlagosan hét százalék körüli mértékben javult, míg az Unióban ez az ütem két százalék alatt maradt. Ennek hátterében a számítástechnika ugrásszerű fejlődése állt.
Lámfalussy szerint az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb gazdasági trendje a szolgáltató szektor arányának növekedése volt a GDP-n belül. Egy másik fontos momentum pedig az innovációs, kutatás-fejlesztésre fordított összegek növekedése volt, a szolgáltatások hatékonyságnövekedését az innováció ugrásszerű fejlődése húzta. Az innováció szerepének emelkedése megköveteli az oktatás és a tudomány egyre szélesebb körű kiterjesztését.
Az OECD adatai szerint az ezredforduló táján a 25-54 éves korú népesség körében Európában a diplomások aránya 25 százalék körüli volt, míg az Egyesült Államokban meghaladta a 35 százalékot. Az arány Európában mindössze két országban, Írországban és Finnországban haladta meg a 30 százalékot. Hasonló hátrány figyelhető meg a kutatás-fejlesztésre fordított, a GDP arányában mért összegekben is az Egyesült Államok előnyére.
A tudomány szerepének fontosságára Lámfalussy a közgazdaságtanból hozott példát. Az elmúlt évtized egyik legfontosabb közgazdasági vívmánya szerinte a kockázatkezelés elméletének kidolgozása és elterjesztése volt. A kockázatkezelés elterjedésvel ugyanis lehetővé vált, hogy az elmúlt évek gazdasági viharait a bankok a vártnál zökkenőmentesebben vészelték át.
A tudomány segítségével megállítható a globális üzleti világ terjedése
A politika felelőssége, hogy megadjon minden segítséget a tudománynak, a kultúrának, valamint a közösségeknek és társadalmaknak ahhoz, hogy lelassítsák, majd megállítsák a globális üzleti világ terjeszkedését – mondta Orbán Viktor.
Orbán Viktor szerint utópia, hogy létrejöhet a gazdaságilag és kulturálisan egységes globális szabadpiac a világon. Hozzáfűzte: az angolszász globális szabadpiac valószínűleg fenntarthatatlanná válik az elkövetkezendő évtizedekben, mivel működése eredményeként hatalmas egyenlőtlenségek keletkeznek a fejlett és a fejlődő országok között, valamint a nemzetállamokon belül.
A volt miniszterelnök szerint a korábbi kétpólusú világrendszer helyett a jövőben különböző piacgazdaságok versenyeznek majd egymással. Hozzátette: a mostani, köztes periódusban a világ katonai és pénzügyi értelemben egypólusú, miközben a gazdasági potenciál tekintetében az Egyesült Államok mellett egyre erőteljesebben növekvő országcsoportok tűnnek fel, mint például az Európai Unió, illetve Kína.
Az amerikai gazdasági siker olyan széles körben ismert társadalmi következményekkel jár, amelyeket az európai és az ázsiai kultúrák nem fogadnak el. Összeütközés tapasztalható a különböző kapitalista modellek között – vélte Orbán Viktor.
Az EU-tagállamoknak a GDP 3 százalékát kell K+F-re fordítaniuk
A közös és koherens európai kutatási politika legfőbb célja, hogy Európát a világ legversenyképesebb területévé tegye – hangsúlyozta előadásában Achilleas Mitsos, az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatóságának vezetője vasárnap Budapesten, a Tudományos világfórum második napján.
A közös kutatási politikáról az Európai Unió még 2000-ben, Lisszabonban hozott határozatot – mondta a plenáris ülésen a főigazgató. Hozzátette: ennek eredményeképpen jöhetett létre az Európai Kutatási Terület (European Research Area), melynek célja, hogy „közös hálóban fogja össze és integrálja a nemzeti és regionális programokat, politikákat, kormányközi és nemzetközi szervezeteket, hivatalokat”.
2010-re nemzeti összterméke 3 százalékát minden uniós országnak kutatás-fejlesztésre kell fordítania, amelynek kétharmada a magánszektorból kell, hogy érkezzen – mondta Achilleas Mitsos a program finanszírozásáról.
Boross Péter az iskolai oktatás szabadosságának káros hatásairól is beszélt
A tudomány teljes autonómiájának kiharcolását hangsúlyozta Boross Péter vasárnap, Budapesten a Tudományos világfórumon, míg Horn Gyula a legnagyobb kihívásnak a XXI. század követelményeihez való alkalmazkodást nevezte. A két volt miniszterelnök felszólalása egymást követően hangzott el a plenáris fórumon.
Boross Péter szerint a tudománynak felelősséget kell vállalnia a társadalom jövőjéért. Szavai szerint ki kell harcolni a tudomány autonómiáját és létre kell hozni a tudományos akadémiák világhálóját. A volt kormányfő úgy vélte: „korunk a tömegdemokrácia kora (…), e társadalom, lassan elveszítve korábbi értékrendjét, a hit és az eszmények vezető szerepét, mára egyének amorf tömegévé vált. Generációk öröksége helyett a tömegkommunikáció képernyő által teremtett antikultúra kiszolgáltatottja”.
A politikus az oktatás mai helyzetére utalva elmondta: „az iskolai oktatásban bevezetett szabadosság, a jogok és kötelezettségek harmóniájának eltörlése (…) magyarázhatóvá teszi, hogy egész Európában a politika miért tanúsít vonzódást bizonyos populista motívumok iránt”.
Horn szerint az államnak nem igazgatnia kell, hanem a feltételeket megteremtenie
Horn Gyula felszólalásában úgy ítélte meg, hogy a tudomány és a politika – ha némiképp lemaradva is – ki tudott munkálni válaszokat az embereket foglalkoztató kérdésekre.
A volt kormányfő hangsúlyozta: a XX. század legnagyobb európai vívmánya, hogy megszülettek a közös európai értékek, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok rendszere.
Hozzátette: az Európai Unió elindult a konföderáció felé, amelynek lépései a közös valuta bevezetése, az alkotmány elfogadása és olyan döntési mechanizmus kialakítása, amely csökkentené Európa lemaradását az Egyesült Államoktól.
Horn Gyula úgy vélte, „az állam szerepe nélkülözhetetlen, de szerepe jelentősen megváltozik (…), nem az a dolga, hogy közvetlenül igazgassa az intézményeket, hanem feltételeket teremtsen az intézmények számára, legyen az egészségügyi vagy tudományos”.