Gyerekkori verekedések – nem múlnak el nyomtalanul
Azok a gyerekek, akiket óvodás és kisiskolás korukban rendszeresen bántalmaznak fizikálisan vagy verbálisan játszótársaik, depresszióssá válhatnak, vagy antiszociális viselkedési mintákat vehetnek fel.
A korábbi feltételezésekkel szemben a gyerekkori verekedések nem ártalmatlanok, a gyerekek egy részében életre szóló nyomokat hagynak – állítják a Child Development című szaklap novemberi számában az amerikai Wichite State University pszichológusai. Sok óvodást zaklatnak fizikálisan vagy verbálisan csoporttársai, az áldozatok átlagosan három-hat percre válnak játszótársaik célpontjává. A gyerekek egy része a támadásokat nagy rendszerességgel kénytelen átélni, más gyerekek viszont a zaklatásokra képesek hatékony választ adni, így a támadások fokozatosan elmaradnak – vall tapasztalatairól a kutatócsoport vezetője, James Snyder.
A gyerekek egy része eredményesen megbirkózik a támadásokkal
A vizsgálat során 266 gyerek útját követték éveken keresztül – az óvodás évektől az általános iskola első osztályáig. A kutatás aktív részesei voltak a szülők is, akik a gyerek otthoni hisztiiről, dührohamiról, vitáiról, és verekedéseiről, illetve a gyereknek a magányosság, szomorúság miatti panaszkodásáról szolgáltattak információkat.
Mivel a gyerekek egy része az agresszióra képes volt eredményes választ adni, az áldozatok csoportja fokozatosan szűkült az évek során, a rendszeresen áldozattá váló gyerekek száma egyre kisebb lett. Ezek a gyerekek a támadásokra antiszociális magatartással vagy depresszióval reagáltak.
Nemek közti eltérés az áldozatok reakcióiban
Jelentős eltérés volt megfigyelhető a folymatosan áldozattá váló kislányok és kisfiúk magatartásában. A kisfiúk az egyre mélyülő depresszió és egyre gyakoribb antiszociális viselkedés jeleit mutatták, ám ez a magatartásuk társaikban még több agressziót, elnyomást váltott ki.
Úgy tűnik, hogy a kisfiúk iskolai antiszociális viselkedésükkel rövidtávon felszabadították magukat a támadások alól, hosszú távon azonban még inkább kivívták ezzel, hogy társaik rajtuk vezessék le agressziójukat.
A kislányokra ezzel szemben csak otthon volt jellemző az antiszociális viselkedés, az iskolában egyre borúsabb hangulat jellemezte őket, depressziójuk folyamatosan mélyült, ahogy a támadások folytatódtak.
A kutatócsoport folytatja a vizsgálatot, céljuk annak megértése, hogy egyes gyerekek hogyan képesek hatékonyan feldolgozni az áldozattá válást, míg másokban miért nincsen meg ez a képesség.