Mikor lesz az első arc-transzplantáció?

Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia plasztikai sebészei is úgy nyilatkoztak a közelmúltban: készen állnak az első arc-transzplantáció elvégzésére. Brit tudósítások szerint már ki is választották azt a fiatal lányt, akinek arcát égési sérülések tették felismerhetetlenné, és aki az első ilyen műtét alanya lehetne.

A híresztelések szerint néhány magazin akár hétszázötvenezer dollárt is fizetne azért, hogy fotóriportot közölhessen a beavatkozásról. Brit orvosok azonban kijelentették, a téma etikai vitatottsága miatt csak akkor végzik el az első arc-transzplantációt, ha ezt a társadalom is támogatja.

Egy évvel ezelőtt merült fel a gondolat, hogy halott emberek arca átültethető élőkre. A donor halála után 24 órán belül el kell végezni a beavatkozást, különben az arc szövetei súlyosan károsodnak.

Dr. Peter Butler a londoni Royal Free Hospital plasztikai sebésze egy konferencián elmondta, hogy az eljárás technikailag a mikrosebészet módszereinek fejlődése révén ma már kivitelezhető.

Jelenleg a daganat, égés vagy egyéb baleset következtében roncsolódott arc helyreállítása során a beteg más testrészeiről származó szöveteket használnak fel, ezek azonban nem alkalmasak az érzelmek kifejezését szolgáló mimikai mozgásokra és az érzékelésre. Emiatt a beteg új arca maszk-szerű lesz. Az arcátültetéssel azonban ezek a problémák megoldhatóvá válhatnak.

Mi történik a műtét során?

A donor arcának bőrét, izmait, ereit és idegeit halála után 24 órán belül eltávolítják. Ezzel egy időben a beteg arccsontjairól is lefejtik a bőrt, az izmokat és a bőr alatti zsírszövetet.

Ezek után az ereket és idegeket mikrosebészeti eljárással egyesítik, így teszik lehetővé az új arc szöveteinek megfelelő oxigén-ellátását, érző és mozgató funkcióit. Az immunrendszer működését visszaszorító legújabb gyógyszerek segítségével megelőzhető az idegen szövet kilökődése, ez hozzájárul a műtét sikeréhez.

Etikai kérdések

A Royal Free Hospital vezetősége kijelentette, hogy tisztában vannak a műtéttel kapcsolatos etikai, erkölcsi és pszichológiai fenntartásokkal, és természetesen csak a nyilvánosság beleegyezésével végzik el az első beavatkozást. Dr. Butler szerint tehát nem arról van szó, hogy képesek-e a műtétre, hanem arról, hogy szabad-e elvégezniük.

Az arc ugyanis az a testrész, amely az embernek leginkább sajátja, amely alapján a külvilág első véleményét kialakítja róla. Ennek megváltozása, kicserélődése igen komoly pszichés zavarok forrása lehet. Ismeretes, hogy sok beteg, aki valamilyen szerv-transzplantáción esett át, a műtétet követően a donorra jellemző szokásokat, viselkedésformákat vett fel, például megváltozott az ízlése.

Tudományosan ugyan nem igazolták, mégis felmerül, hogy a szövetek magukban hordozhatják az egyéniség egy részét (valójában az orvosok, természettudósok többsége ezt az elképzelést teljesen alaptalannak tartja, a köztudatban azonban benne él, ezért fontos megemlíteni).

Az arc-transzplantáción átesett beteg egyébként nem hasonlít majd tökéletesen a donorra, hiszen arccsontjaik alakja, mérete, elrendezése különbözik egymástól. Az Ál-arc című film tehát némiképpen utópisztikus ebben a vonatkozásban is.

Ha szükséges, vállalom a műtétet, de donor nem leszek!

Figyelemreméltó, hogy egy közvélemény-kutatás során megkérdezett brit állampolgárok többsége azt nyilatkozta, hogy bár szükség esetén alávetné magát arc-transzplantációnak, donorként semmiképpen nem ajánlaná fel arcát.

Dr. Peter Butler kijelentette, hogy a műtétet kizárólag daganat, égés vagy egyéb baleset következtében roncsolódott arcok pótlására alkalmazzák majd, szépészeti okokból semmiképpen.

November 19-én a Királyi Sebészkollégium nyilvános vitafórumot tart a londoni Tudományos Múzeumban. Reményeik szerint e rendezvény kapcsán megindul az etikai párbeszéd, amelynek végkövetkeztetése kijelöli az arc-transzplantációs beavatkozások jövőjét.