Fekete, fehér, igen, nem – elfojtott előítéletek

Jennifer Richeson, a New Hampshire-i Dartmouth Collage munkatársa vizsgálatsorozata során meglepő eredményeket tapasztalt. Kísérletében először harminc fehér diákkal végeztetett számítógépes tesztet (Implicit Asszociációs Teszt, IAT), mely során arra kérte őket, hogy különböző arcokat osztályozzanak, hogy azok fekete vagy fehér bőrű emberekhez tartoznak-e, valamint csoportosítsanak megadott szavakat pozitív vagy negatív jelentéstartalmuk alapján. Végül az volt a feladat, hogy a fekete vagy rossz, fehér vagy jó kategóriákba sorolják az arcokat és szavakat, majd fordítva, a fehér-rossz, fekete-jó csoportokhoz kellett ugyanazokat a képeket és szavakat rendelni. (A teszt angol nyelven az alábbi honlapon található).

Fekete, fehér, igen, nem

Néhány diák a fekete szót következetesen negatív jelentéstartalommal párosította, őket az explicit, kimondottan előítéletes csoportba sorolták. Azokat jellemezték implicit, elfojtott előítéletekkel, akik megnyomták ugyan a pozitív tulajdonságoknál a fekete bőrszínhez rendelő gombot, azonban hosszabb idő telt el vacillálással.

A vizsgálat második részében a diákokkal fehér vagy színesbőrű kutató beszélgetett vitára sarkalló témákról, majd közvetlenül ezután képességfelmérő tesztet töltettek ki velük. Végül két héttel később a vizsgálatban részt vevőknek ismeretlen fekete és fehér bőrű emberek fotóit mutatták, és eközben MRI felvételt készítettek az agyukról.

Azt tapasztalták, hogy az implicit előítéletekkel jellemzett hallgatók a színesbőrű kutatóval folytatott beszélgetés után gyengébben teljesítettek a képességteszt során, aminek az is lehet az oka, hogy az előítéletek elfojtására irányuló törekvés felemésztette a diákok feladatmegoldásra fordítható energiáját.

Szoros kapcsolat mutatkozott a számítógépes IAT vizsgálatnál megfigyelt faji előítéletek mértéke, a színesbőrűvel folytatott beszélgetés után felvett képességteszt gyenge eredménye és az MRI-vel megfigyelt agyi aktivitásváltozás között.

Árulkodó MRI

Színesbőrű személyek fényképeinek figyelése közben az összes diák homloklebenyének aktivitása fokozódott, ez a terület felelős a gondolatok és érzelmek tudatos kontrollálásáért. Ezzel éles kontrasztban fehérek képeit nézve egyetlen résztvevőnél sem volt aktivitásváltozás megfigyelhető ezen a területen.

A kutatók nem tudják pontosan, miért aktiválódik a homloklebeny adott régiója a faji előítéletekkel összefüggésben. Az egyén ilyenkor vagy gátolni, elfojtani törekszik valamilyen gondolatot, érzelmet, vagy pedig egyszerűen csak arra törekszik, hogy ne kövessen el hibát a vizsgálat során.

Richeson szerint a kismértékű implicit előítéletekkel jellemezhető egyének képessége nem gyengült a színesbőrű kutatóval való beszélgetés után.

A Nature Neuroscience vezércikke igen érdekesnek találja ezt a vizsgálatot. Hangsúlyozza azonban, hogy míg a tanulmány összefüggésbe hoz bizonyos agyi aktivitásokat az implicit előítéletekkel, nem szól arról, hogy mi hozza létre az előítéleteket, és azok miként hatnak ki az egyén más rasszbeli személyekkel szembeni viselkedésére.