Pazar felvételek a világhálóról

Az új térkép különlegessége, hogy a háló egy napi forgalmát egyetlen gép segítségével képes előállítani. Korábbi kutatások sokkal hosszabb – többnyire féléves – mérések során tudtak csak térképet készíteni a webről.

A pazar felvételek ötlete Barrett Lyon amerikai hálózati mérnöktől származik. Egy kollégájával való fogadásból vállalkozott arra, hogy az eddigi próbálkozásoknál sokkal rövidebb idő alatt feltérképezi az internet hálózati csomópontjait, mindezt ráadásul egy hagyományos eljárás segítségével.

Mire jó a térkép?

A programot Opte névre keresztelte. Honlapján így ír a vállalkozásról: „Kezdetben csak fogadásból csináltam, de aztán egyre inkább belemelegedtem a projektbe, és kezdtem egyre több értéket felfedezni benne.” Lyon úgy véli, hogy a térkép révén áttekinthetővé válik a világháló napi struktúrája, sőt például segít felfedni természeti katasztrófák, vagy más jellegű zavarok hatásait.

Úgy véli például, ha a szoftver készen lett volna már Irak megtámadása előtt, végig lehetett volna követni pusztítások hatását a világhálón. Lyon szerint ugyancsak nyomon követhető a háló növekedése, ám ennél is fontosabb, hogy az amerikai szakember művészetnek tekinti a projektet.

(A térkép zölddel jelöli Európát/Közép-Ázsiát/Afrikát, kékkel Észak-Amerikát, pirossal Kelet-Ázsiát és a Csendes-óceáni területeket, sárgával Latin-Amerikát és a Karib-tengeri régiót. Az alábbi térkép 50 millió hopból, azaz az útválasztókon át vezető ugrásból áll.)

A térkép alapelve

A projekt a „traceroute” nevű programot használja: ennek lényege, hogy kilistázza két számítógép között mozgó adatok útvonalát, illetve felfedi az adatcsomag útját érintő útválasztók sorozatát.

Lyon szoftvere csak a „C osztályú hálózatokkal” foglalkozik. Ehhez tudni kell, hogy a hálózatok minden számítógépe rendelkezik egy egyedi, úgynevezett IP címmel. Ez az IP cím egy négy bájtos szám, aminél az egyes bájtokat írásban pontokkal szokás elválasztani egymástól. Például így néz ki egy szokásos IP cím: 194.241.162.160. Az IP cím két részbõl áll, az egyik rész a hálózatot, a másik rész az adott hálózaton belül a gépet azonosítja.

Három féle cím létezik. Az „A osztályú címek” elsõ bájtja 1 és 126 közé esik, tehát A osztályú hálózat összesen 126 darab létezhet. Egy ilyen A osztályú hálózaton belül a maradék három bájt azonosítja a gépet, ami azt jelenti, hogy egy-egy ilyen hálózatban 16581375 gép lehet. A B osztályú hálózatok elsõ bájtja 128 és 191 közé esik, azonban itt még a második bájt is a hálózat azonosítására szolgál. Ez azt jelenti, hogy ilyen hálózatból 64*255, azaz több mint 16 ezer lehet és mindegyikben a maradék két bájt azonosítja a 255*255, vagyis 65025 gép valamelyikét.

A harmadik osztályba a C típusú hálózatok tartoznak. Ezek elsõ bájtja 192 és 223 közé esik és itt már az elsõ három bájt azonosítja a hálózatot, ami 32*255*255, vagyis több mint kétmillió C osztályú hálózat lehetõségét biztosítja. Mivel ezeknél a hálózatoknál csupán az utolsó bájt marad a hálózaton belül a gép megjelölésére, így itt csak 255 számítógépet tartalmazhat egy hálózat.

Több szem többet lát

A szoftver másodpercenként 194 traceroute-keresést végez, ezáltal lehetőség nyílik egy fél nap során az egész világhálót átfésülni – véli Lyon. Körülbelül 10 órát vesz igénybe a háló pásztázása és utána még kettőt a kapcsolatok vizualizálása.

A New Scientist-nek nyilatkozó szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az eljárással valószínűleg minden kapcsolódás nem fedhető fel. Továbbá a térkép abból a szempontból sem tökéletes, hogy csak egy szemszögből lát, azaz nem lát minden route-ot. Ezért Lyon a szoftver disztribúcióján dolgozik, amellyel már több kezdő pontból vizsgálná az egyes hálózati címek közötti kapcsolatot.

Lyon célja egyébként heti egy térkép készítése. Az első térképek idén novemberben születtek.