Páviánszív disznóvesével

A cambridge-i Massachusetts Általános Kórház kutatói 2002-ben kezdték meg emberbarát szöveti szerkezetű sertések tenyésztését. A közelmúltban nyolc páviánba ültettek át ezekből a sertésekből vesét, és a páviánok közül volt, amelyik akár 81 napig is életben maradt a beavatkozást követően. A korábbi, nem génkezelt transzplantációs kísérletek után a túlélési idő mindössze 30 nap volt.

Felismerhetetlenségben

A kísérletben alkalmazott sertések sejtjeinek felszínéről hiányzik az a cukormolekula, amely alapján az emberi immunrendszer felismeri az idegen szöveteket, és támadást indít ellenük.

E génmódosítással elkerülhető a heves és gyors kilökődési reakció, és megtöbbszöröződik a beültetett szerv túlélési esélye.

A genetikai módosítás lényege az volt, hogy a sertésekben működésképtelenné tették az alfa-1, 3-galaktoziltranszferáz (GGTA1) nevű fehérjét kódoló gént, így ezekben az állatokban nem termelődött ez a fehérje, amely alfa-1, 3-galaktóz cukormolekulákat helyez a sejtek felszínére. A majmok és emberek vérében nagy mennyiségben találhatóak olyan antitestek, melyek felismerik ezt a galaktóz-molekulát, és perceken belül gyors, erőteljes támadást indítanak az idegennek talált szerv ellen.

A kismalac kis szerve

A korábbi vizsgálatokhoz képest annyi változtatás történt, hogy a sertések most már az immunválasz elnyomására képes fehérjéket kódoló géneket is hordoznak. A jelenlegi kutatás során miniatűr sertéseket alkalmaznak, mivel csak ezek szerveinek mérete egyezik meg az emberivel.

A sertésből emberbe való szervátültetés egyelőre nem kapott zöld utat. A kutatóknak még számos egyéb nehézseggel kell megküzdeniük előbb, például a transzplantáció hatására keletkező apró vérrögökkel, melyek néhány pávián halálához vezettek a vizsgálat során.

A szervkilökődés ellen a kutatócsoport az immunrendszer működését gátló gyógyszert adott a páviánoknak, valamint a vesével egy időben a sertés csecsemőmirigyének egy részét is átültették, ez ugyanis olyan immunsejteket termel, melyek nem támadják meg a sertésszöveteket.

Állat-ember szervátültetés

Az állat-ember szervátültetés (xenotranszplantáció) útjában számos biztonsági és etikai akadály áll. Az egyik például az, hogy a sertések szervei ismeretlen vírusokat tartalmazhatnak. Sokan berzenkednek továbbá a gondolattól, hogy állati szervek emberekbe kerüljenek.

A szakértők szerint ezek a génkezelt sertések jelentik a legígéretesebb lépést a xenotranszplantáció fejlődése során. Remélik, hogy az állati szervek révén a jelenleginél sokkal több transzplantációra váró beteg élete menthető meg.