Sír a kicsikém!

Egy vizsgálat szerint a szülői agy ráhangolódik a csecsemősírásra, míg a gyermektelen felnőtteket kevésbé érinti meg ez a hang. A felismerés segítségével a borderline személyiségzavarról is több információ szerezhető.
A svájci Basel Egyetem kutatói csecsemősírást és –nevetést játszottak le hangszalagról szülőknek és gyermektelen felnőtteknek. Eközben funkcionális mágnesrezonanciás képalkotó eljárással (fMRI) vizsgálták az alanyok agyi aktivitását.
Azt tapasztalták, hogy a szülők agyában erőteljesebb aktivitásnövekedés mutatkozott sírás, mint nevetés hatására. Különösen fokozódott az érzelmek feldolgozásáért felelős amigdala nevű agyterület működése – írja a Nature.
Erich Seifritz, a vizsgálat vezetője szerint ez biológiailag teljesen érthető, hiszen a csecsemősírás jelzi a szülők számára, hogy valami nincs rendjén, és ez aggodalmat vagy félelmet vált ki bennük, aminek következménye a gondoskodó magatartás. Evolúciós szempontból épp ez a reakció biztosítja a gyermek számára a túlélést és a génállomány továbbörökíthetőségét.
A gyermektelen felnőttek ezzel szemben inkább reagáltak a nevetésre, mint a sírásra, ami Seifritz szerint arra utal, hogy a szülői agy aktivitásváltozása tanult jelenség.
Anyai ösztön
A vizsgálat eredményei szerint a nők és a férfiak gyermekhangokra adott válaszreakciója is eltérő. Amikor egy nő hall csecsemősírást vagy –nevetést, a prefrontalis kéreg nevű agyterület aktivitása csökken, míg a férfiaknál nincs változás. Ez a régió felelős a kevéssé jelentős hangok kiszűréséért.
A sírás gátolja ezt a zajszűrőt, így a nők a kisbabák síró hangját jelentősként értelmezik. Elektromos impulzusok továbbítódnak e régióból más agyterületek felé, amelyek erős érzelmi reakciókat, a gondoskodás, táplálás, ölelgetés iránti késztetést váltják ki.
A nők attól függetlenül reagálnak a gyermeksírásra, hogy ők maguk anyák-e vagy sem, ami Seifritz szerint arra utal, hogy a prefrontalis kéreg aktivitásváltozása veleszületett és kifejezetten nemhez kötött reakciótípus.
Személyiségzavar
E vizsgálat segítségével látható, milyen változások történnek az egészséges emberek fejében érzelmi-szociális impulzusok hatására.
A súlyos érzelmi és viselkedési problémákkal járó borderline személyiségzavarban azonban nagy valószínűséggel hibásak a prefrontalis kéreg és az amigdala közötti idegi összeköttetések.
Ugyanezt a szituációt felhasználva lehetőség nyílik arra, hogy pontosabban feltérképezzék az egészséges és a személyiségzavaros agy működése közötti eltéréseket.