Freud elméletének modernkori igazolása

Ismeretes, hogy bizonyos kellemetlen, kínos emlékeket a tudat elfojt, és ezek a későbbiekben hozzáférhetetlenek az emlékezet számára, míg a tudattalanban továbbra is jelen vannak, és onnan fejthetik ki sokszor igencsak romboló hatásaikat. A pszichoanalítika feladata többek között, hogy ezekhez az elfojtott tartalmakhoz hozzáférjen, viszont mindezidáig nem volt ismert, hogy miként rejti el a tudat a nem kívánt emlékeket.

A Stanford Egyetem és az Oregon Egyetem kutatói, Prof. John Gabrieli és Michael Anderson egyedülálló kísérletet végeztek az emléknyomok tudatos elfojtásának vizsgálatára. Azt tapasztalták, hogy egyértelmű neurobiológiai alapokon nyugszik ez a jelenség is.

A kísérlet

A vizsgálatban huszonnégy önként vállalkozó fiatal vett részt, életkoruk 19 és 31 év között volt. Mindegyiküknek először 36 egymástól független szópárt tanítottak meg, például istenítélet-csótány, gőz-mozdony, állkapocs-íny. Ez a szakasz addig tartott, amíg az egyes alanyok a szópároknak legalább háromnegyedét megjegyezték.

Ezek után a szópárokat véletlenszerűen három csoportba sorolták, mindegyik csoportban 12 pár volt. Az első csoport esetében a résztvevőknek megmutatták a pár egyik tagját, és felszólították őket, hogy gondoljanak a második tagra, mindeközben funkcionális mágnesrezonanciás felvételt (fMRI) készítettek a vizsgált alanyok agyáról.

A második csoportban szintén megmutatták a szópárok első tagját, és azt kérték a résztvevőktől, hogy ne gondoljanak a második tagra. Eközben is fMRI vizsgálat történt. A harmadik csoport kontrollként szolgált.

Utolsó lépésben, immár fMRI vizsgálat nélkül megmutatták az alanyoknak mind a 36 szópár első tagját, és felszólították őket, hogy nevezzék meg a második tagot. Azt tapasztalták, hogy a második csoportba sorolt szavakra, ahol a résztvevőknek el kellett felejteniük az egyik szót, kevésbé emlékeztek, mint a többi 24 szóra. A harmadik csoport szavaival ugyan hosszabb időn keresztül nem találkoztak az alanyok, mégis jobban emlékeztek ezekre, mint azokra, melyeket tudatosan el kellett fojtaniuk.

Mi van a fejedben?

A kutatók az fMRI vizsgálat során azt tapasztalták, hogy az emlékezet tudatos elfojtása során először fokozódik a bal és a jobb homloklebenyi agykéreg aktivitása – ezek a területek végzik a memória elnyomását -, majd csökken az emlékezet központjául szolgáló hippocampus nevű agyterület aktivitása.
Minél erőteljesebben aktiválódnak az agykérgi területek, annál sikeresebb az adott emlék elfojtása.

Ez a megfigyelés nagy áttörést jelent a pszichiátria és az agykutatás kapcsolata szempontjából, hiszen eddig elsősorban lelki megnyilvánulásoknak tartott jelenségek neurológiai hátterére derült fény.