Aludjon rá! – ez valóban segít a problémamegoldásban

Híres tudósokkal kapcsolatban számos anekdota kering, amelyekben a szunyókálás segített egy bonyolult probléma megoldásában.

Az egyik legismertebb Kekulé, a múlt században dolgozó kémikus nevéhez fűződik, aki szénvegyületek szerkezeti képletének megfejtésével foglalkozott, s már fölfedezte azt, hogy a szénatomok képesek egymáshoz kapcsolódva láncokat alkotni.

Egyfajta vegyületet elemezve laborjában azonban semmiképpen nem jött rá annak szerkezetére.

Fáradtan hazatérve, leült a kandalló elé és elszunyókált. Ekkor ismét, ahogy máskor is, táncoló pontocskák jelentek meg szeme előtt, olyan atomfélék, amik hol párba, hol láncba rendeződtek, majd az egyik lánc meghajlott és körré formálódott. Ekkor hirtelen felébredt, s úgy írja, az egész olyan volt, mint egy farkába harapó kígyó. Rájött, hogy a keresett megfejtés az, hogy a szénatomok nemcsak lánccá, hanem körré is képesek alakulni.

Mengyelejev orosz kémikusnak a legenda szerint szintén álmában állt össze a periódusos rendszer.

A szunyókálás és a matematika

A szunyókálás jótékony hatását most matematikai problémán is tesztelték a németországi lübecki egyetem pszichológusai. A kísérletről a Nature magazin számolt be.

A vizsgálat során az önkénteseknek egy számsor-feladatot mutattak be: felvázoltak egy egyszerű szabályrendszert, ami alapján az első számsorból egy másodikat lehetett létrehozni, és arra kérték a résztvevőket, hogy határozzák meg a második sor legutolsó számjegyét. Az utolsó számjegy egy trükk segítségével szinte pillantok alatt kikalkulálható volt, ezt a trükköt azonban nem mondták el az önkénteseknek. (A trükk az volt, hogy az utolsó számjegy mindig megegyezett a második számjeggyel.)

A résztvevőket három csoportba osztották: az egyik csoportnak este mutatták be a problémát, és másnap reggel kipihenve térhettek vissza a kérdésre válaszolni. A második csoport reggel ismerte meg a feladatot és nyolc óra után, a nap végén kellett választ adniuk. A harmadik csoport szintén este ismerte meg a problémát, ám ők nem aludhattak éjjel, és fáradtan kellett reggel az eredményről beszámolniuk.

A kutatók azt tapasztalták, hogy azok, akik aludtak éjszaka, kétszer nagyobb valószínűséggel jöttek rá, hogy egy trükk segítségével könnyedén megoldható a feladat, mint a másik két csoport, amelyek teljesítménye közel azonos volt.

Mi történik alváskor?

Alvás során agyunk újra rendezi epizódikus memóriánkat – a helyekről, emberekről szerzett információinkat, élményeinket. Ez az újrakeverés, újrarendezés segít új szempontok szerint megközelíteni a problémát.

Epizódikus memóriánk legfrissebb élményei a feltételezések szerint az agy hippocampus részén tárolódik, míg állandósult emlékeink a prefrontális kéregben találhatók. A német kutatók szerint alvás során emlékeink az egyik helyről a másikra áramlanak, és e folyamat közben újrarendeződnek.

A lübecki kutatócsoport következő terve, hogy a problémamegoldást agyszkennerek segítségével is kövesse: céljuk meghatározni azokat az agyterületeket, amelyek érintettek a probléma belátásában, majd hirtelen megoldásában, a „Heuréka” érzésben.