Dezodor és borotvált hónalj – mellrákhoz vezet?

Egyes kutatók azt állítják, hogy a dezodorok és izzadásgátlók tartós használata elősegíti a mellrák kialakulását. Mások szerint ez csak akkor van így, ha az illető borotválja is a hónalját. Egy harmadik csoport szerint mindkét állítás légbőlkapott.
Az angliai Reading Egyetem kutatója, Phillipa Darbre közzétett egy tudományos beszámolót, mely szerint a dezodorokban és izzadásgátlókban található tartósítószereket emlődaganatokban ki lehet mutatni. A kutató arra a következtetésre jutott, hogy e szerek tartós használata hozzájárul a mellrák kockázatához.
A chicagói Northwestern Egyetemen dolgozó orvos, dr. Kris McGrath azt állítja, hogy ezek a potenciálisan rákkeltő anyagok csak akkor képesek a szervezetbe kerülni, ha az illető borotválja a hónalját. Ilyenkor ugyanis apró folytonossági hiányok keletkeznek a bőr hámrétegében, és ezeken keresztül bejutnak az egészségre ártalmas hatóanyagok.
McGrath 437 emlődaganatos vont be tanulmányába, és mindenkinél utánajárt a dezodorhasználat és a hónaljborotválás gyakoriságának. Azt tapasztalta, hogy azoknál a nőknél, akik sokszor dezodorozzák magukat, és a hónaljukat is hetente többször borotválják, sokkal fiatalabb életkorban jelentkezik az emlőrák.
A seattle-beli Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatói Dana Mirck vezetésével cáfolták ezt az állítást. Tanulmányuk során 800 mellrákos nőbeteg és 800 egészséges nő testápolási szokásait hasonlították össze, és nem találtak kapcsolatot a hónalj ápolása és a mellrák kialakulásának időpontja között.
Kinek van igaza?
Mirick szerint egyszerűen arról van szó, hogy a divatok változása miatt a fiatalabb nők körében elterjedtebb a borotválkozás és a bőséges dezodorhasználat, míg az idősebbeknél ritkább.
A Phillipa Darbre által a daganatokban kimutatott parahidrobenzosavak, más néven parabének esetében pedig nem bizonyított, hogy azok idézték elő a daganatot. Ezen kívül a ma forgalomban lévő legtöbb dezodor és izzadásgátló már nem tartalmaz tartósítószerként parabéneket.
A tudományos közvélemény Dana Mirick mellett foglalt állást, és többségében vaklármának minősíti a másik két kutató állításait. McGrath és Darbre pedig igyekszik meggyőzni a nyilvánosságot, hogy további kutatásokra van szükség az igazság kiderítéséhez.