Az 1918-as spanyolnátha is madárinfluenzaként indulhatott

Már az 1918-as spanyolnátha-járványnak is részese volt a madárinfluenza kórokozója – állítja egy nemzetközi kutatócsoport.

A csoport megvizsgálta az 1918-as kórokozókat, és genotípusában felfedezte a madárinfluenza-vírus alapvető jellemzőit. Ebből a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy a spanyolnátha vírusa a madárinfluenza vírusának halálos erejével felszerelkezve pusztított el körülbelül 50 millió embert a XX. század elején.

A londoni Nemzeti Orvostudományi Kutató Intézet, az amerikai Harvard, Yale és Emory egyetemek kutatói csütörtökön tették közzé genetikai összehasonlításaik eredményeit a Science című szakfolyóiratban.

Vírus a fagyott alaszkai talajból

Felismerésükben segítségükre volt a tartósan fagyott alaszkai talaj, amely évtizedeken át konzerválta az 1918-as járvány néhány áldozatát, és velük együtt a kórokozó vírust is. A munkacsoport így képes volt rekonstruálni a kórokozó bizonyos fehérjeanyagait, köztük egy glükoproteint, amely döntő szerepet játszott a fertőzés terjedésében.

A fertőzések során kulcsszerepe van az influenzavírus kötőfehérjéjének, a hemagglutininnak (HA), amely elősegíti, hogy az influenzavírus a fogékony sejthez kapcsolódhasson, s így örökítőanyaga a sejtbe furakodhasson.

Rendszerint az emberi és a madár-influenzavírus kötőfehérjéje más sejtekkel lép kapcsolatba, ezzel magyarázható, hogy a madárinfluenza többnyire nem veszélyes az emberre.

A kutatócsoport összehasonlította a spanyolnátha HA fehérje háromdimenziós kristályos szerkezetét a madárinfluenza vírusának megfelelő struktúrájával.

Ennek során megállapították, hogy az 1918-as halálos kórokozó több tulajdonsága csak azoknál a vírusoknál fordul elő, amelyek a madarakat fertőzik meg.

Az 1918-as vírus szerkezetének vizsgálatához a kutatók egykristály-röntgendiffrakciós eljárást használtak Ennek segítségével sikerült felvázolni a víruskötő fehérje háromdimenziós szerkezetét is.

A szerkezet megmagyarázza, miért okozott akkora pusztítást az 1918-as járvány: a vírusnak csak nagyon apró változásokra volt ahhoz szüksége, hogy a madárról átterjedve, az emberre is veszélyes legyen. Sokkal kisebb változás kellett hozzá, mint az 1957-es ázsiai és 1968-as honkongi járványok esetében.

A spanyolnátha is a Távol Keletről indult

Ez a kutatás azonban nem segít a jelenlegi járvány megfékezésében: a Távol Keleten terjedő madárinfluenza víruskötő fehérjéje illetve a 1918-as spanyolnátha fehérjéje merőben eltérnek egymástól.

Egyes statisztikák szerint az 1918-as spanyolnátha csaknem egy milliárd embert fertőzött meg. Az első világháború befejezésében is jelentős szerepet játszott a járvány, a katonák ugyanis túl betegek voltak a harchoz, illetve a járvány idején mindkét oldalon többen haltak meg a betegségben, mint az ellenség fegyvereitől.

A járvány nagyobb pusztítást végzett, mint a középkori pestis. Annak ellenére, hogy a Távol Keletről terjedt át, a spanyolnátha elnevezést kapta, mert hatásairól először Spanyolországban kezdtek részletesen cikkezni.

A vírus három hullámban érkezett, ezek közül a második, az 1918 szeptember-decemberi időszak követelte a legtöbb halálos áldozatot. Bár a fertőzöttek többsége néhány hét után felépült a betegségből, a halálos áldozatok jelentős része 24 órán belül meghalt a vírustól.