Cári csontok – mégsem a kivégzett Romanovokat találták meg?

Hat évvel ezelőtt orosz tudósok megvizsgáltak néhány csontot, és azokról megállapították, valóban az uralkodócsalád tagjaié voltak. Ugyanakkor a legfrissebb amerikai kutatási jelentés cáfolni látszik mindezt.

Vitatott kísérletek

Az orosz kormány 1998-ban jelentette be, hogy egy szibériai tömegsírban 1991-ben megtalált csontok a cári család maradványai. Oroszország utolsó uralkodóit, a Romanovokat 1918-ban, Jekatyerinburgban ölték meg a bolsevikok. A városban lévő egyik tömegsírból kilenc csontvázat exhumáltak az oroszok, amelyekről későbbi vizsgálataik alapján azt állították, hogy a cári család leszármazottjaihoz tartoznak.

A Stanford Egyetem kutatói, az ottani antropológiai laboratórium szakértői közreműködésével azonban most cáfolják a korábbi hivatalos orosz bejelentést, minthogy legújabb DNS-tesztjeik alapján nem tudták igazolni a genetikai kapcsolatot a csontok és a Romanov dinasztia között.

Knight és munkatársai azt állítják, hogy törvényszéki orvosi és molekuláris biológiai szempontból is kifogásolhatók a korábbi orosz genetikai tesztek.

A Stanford kutatói Erzsébet nagyhercegnő ujjából származó DNS-t vetettek össze az 1918-ban meggyilkolt cárnő, Alekszandra feltételezett maradványaiból kinyert DNS-sel, és mint kiderült, a két minta nem egyezett egymással. Márpedig Erzsébet nagyhercegnő Alekszandra testvére volt!

Az amerikai kutatók eredményeiket az Annals of Human Biology című szaklap legfrissebb számában közölték.

Hibás eredmények?

Az eredeti DNS-analízist két kutató nevével kapcsolják össze. Az orosz kormány szakbizottsága egy brit tudóst, Peter Gill törvényszéki orvosi szakértőt és Pavel Ivanovot, a moszkvai Engelhardt Intézet specialistáját kérte fel korábban az elemzések elkészítésére. Eredményeikről a két kutató a Nature Genetics folyóirat 1994-es számában közölt cikket.

Vizsgálataik azt sugallták, hogy a Jekatyerinburgban talált csontok a Romanovoké voltak. Az akkori kutatás DNS-alapú szex-tesztekre alapozódott, illetve arra, hogy rövidebb DNS-szakaszokat elemeztek a tudósok, amelyeket a csontsejtek magjaiból nyertek ki. Ezek alapján állították, hogy megtalálták az elhunyt cár, a cárnő és három lányuk földi maradványait.

A cári család

A megállapítások ellenőrzésére Gill és Ivanov a mitochondriális DNS-t vizsgálták meg. (A mitochondriumok a sejtek alkotóelemei, amelyek az energiatermelésért felelősek.) A mitochondriális DNS jobban megőrződik ugyanis a csontokban, mint a sejtmag genetikai információi, és kevésbé van kitéve mutációknak. Ezért sokkal alkalmasabbak a többgenerációs törvényszéki orvosi elemzéshez.

Ám ez egyfajta csapdát is jelent: a mitochondriális DNS csak anyai ágon öröklődik. Az 1994-es tanulmány a feltételezett Romanov-csontokból kinyert DNS-töredékszakaszokat a brit Fülöp herceg DNS-ével hasonlították össze. Ő Alekszandra cárnő másodfokú unokaöccse. Ugyancsak összehasonlításokat tettek a cár anyai nagyanyjának két ma élő rokonával. Knight szerint ezek az eredmények „túl jók” ahhoz, hogy igazak legyenek.

Mekkora a kinyerhető DNS hossza?

A Stanford kutatója egyrészt kétli, hogy az ilyen régi csontokból olyan hosszú DNS-szakaszokat lehet kinyerni, mint amilyeneket az 1994-es kutatás vezetői említenek. (Az 1223 bázisból, illetve bázispárból álló szakasz Knight szerint igencsak hosszú.) Knight úgy véli, hogy átlagosan legfeljebb 250 bázist lehet azonosítani egy olyan körülmények között elásott csont esetében, mint amilyenek a Jekatyerinburgban talált maradványok voltak, s amelyeket például hetven évig nem óvtak meg a környezeti hatásoktól.

Knight szerint elképzelhető, hogy amikor a régi DNS-eket „felerősítették”, akkor szennyeződhettek a minták, például olyan DNS is bekerülhetett a mintába, amely éppen a genetikai anyagot kezelő személyzettől származik. Ugyanakkor Gill a Science című tudományos lap hasábjain visszautasította Knight vádjait, amely mögött a brit kutató politikai szándékokat sejt.

Ugyanakkor a kibontakozó vitában Peter de Knijff, a holland Leideni Egyetem törvényszéki orvosi kutatója is Knight mellé állt. Szerinte is valószerűtlenül jó eredményeket ért el Gill a cári csontok esetében.

Megtagadták a véres zsebkendő elemzését

Alekszandra – népe nem szerette

De Knijff felidézi azt is, hogy Ivanov megtagadta azoknak az elemzéseknek a nyilvánosságrahozatalát, amelyek egy véres zsebkendővel függenek össze. A zsebkendőt akkor használta II. Miklós orosz cár, amikor egy őt meggyilkolni akaró merénylő 1891-ben, Japánban megtámadta, és egy sebet ütött a cár fején.

A zsebkendő ugyanis kiváló forrás lenne az egykori cár DNS-ének azonosítására – de Knijff szerint. Ivanov egyébként azt nyilatkozta a zsebkendőről, hogy annak DNS-tartalma megsérült, nem alkalmas a cár személyazonosságának megállapítására. Ezt azonban sok tudós nem hiszi el.

Ezek a viták indították el Knightot, hogy alaposabban utánanézzen a cári DNS-eknek. Három évvel ezelőtt Knight elhatározta, hogy elvégzi el a Gill-Ivanov-adatok újraelemzését. Hónapokkal később Knight New Yorkba ment, hogy megszerezzen egy kis fadobozt, amely Erzsébet nagyhercegnő (Alekszandra cárnő testvére) ujját rejtette magában.

Erzsébet koporsóját 1982-ben nyitották fel Jeruzsálemben, s a jó állapotban megmaradt ujjat Anthony Grabbe püspök őrizte, aki az azóta feloszlatott Ortodox Palesztin Társaság elnöke volt. Knight végül sikerrel járt, miután pénzügyi támogatókat is sikerült szereznie. (Ezek a támogatók egyébként azt feltételezték, hogy nem igaziak az 1991-ben megtalált jekatyerinburgi csontok, és ezt szerették volna bizonyítva is látni.)

Ugyanakkor vannak olyanok, akik Knight kísérleteiben is kételkednek. Mark Stoneking, a lipcsei Max Planck Intézet molekuláris antropológusa például részt vett az eredeti, orosz vizsgálatokban, és nem ért egyet Knighttal. Szerinte nem lehetséges „felerősíteni” a csontokban lévő DNS-t. Tom Parsons, az amerikai hadsereg DNS-szakértője szintén úgy véli, hogy az örök fagy birodalmában, Szibériában a szokásosnál nagyobb az esély arra, hogy a csontokban megőrződik a DNS. Knight ezt elismeri, ám azzal érvel, hogy Jekatyerinburgban nyáron, júliusban és augusztusban rendkívül magas a hőmérséklet, s csak télen van hideg, tehát szó sincs örök fagyról.