Életre kelt Leonardo da Vinci autója

Leonardo mérnöki terveit, találmányainak jegyzékét a Codex Atlanticus tartalmazza. Itt található az önjáró kocsi terve is, amelyet a mester 26 évesen, 1478-ban vetett papírra. Leonardo (1452-1519), a többi találmányához – a repülőgéphez, a helikopterhez, a tengeralattjáróhoz, a gőzgéphez és számos egyéb eszközhöz – hasonlóan, a kódexben az autóhoz sem fűzött magyarázatokat.

Ennek ellenére egy firenzei tudósnak most sikerült újraépítenie a reneszánsz mester által elképzelt autót – és a kocsi működik is. A kocsit júniusig Firenzében állítják ki.

Leonardo modern követői több mint egy évszázada igyekeznek megfejteni az Atlanticus Codex 812R sorszámú oldalát. A fakocsi több modelljét is megépítették már a tervrajzok alapján – ám eddig egyik sem működött. A kudarc oka pedig a rajzok félreértése volt: eddig ugyanis a kutatók úgy vélték, hogy a járműt két laprugó hajtja.

Az áttörést Carlo Pedretti, olasz kutató felismerése hozta meg. Pedretti a rajz egyik cirkalmas vonaláról feltételezte, hogy az egy tekercsrugó. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a járműt két teljesen különálló, a kocsi alatti tartályban elhelyezkedő tekercsrugó hajtja előre. Pedretti éveken keresztül dolgozott Mark Rosheim amerikai robotkutatóval, hogy elkészítse Leonardo autójának digitális modelljét, hogy ez alapján a valóságban is megépítse.

A kocsi

Az eredmény egy egy méter hosszú, önjáró, fából készült kézikocsi. A jármű az eredeti rajzok egyharmados kicsinyített modelljének felel meg. A kormányozható jármű körülbelül 40 métert tudott haladni, és voltak fékjei is, amelyet a működtető a távolból egy kötél segítségével hozott mozgásba. A jármű valószínűleg egy mozgó színházi kellék volt, amelyet a reneszánsz udvari ünnepségeken használtak.

Leonardo kifogyhatatlan volt találmányokban. A kocsi a világ első önműködő járműve volt, tulajdonképpen az évszádokkal később felfedezett gépkocsi elődje. A kocsi jelenleg a firenzei Tudományos Múzeumban látható.