A nők apjukhoz hasonló férjet választanak

Bereczkei Tamás, a Pécsi Janus Pannonius Egyetem kutatója szerint a párt választó nők számára apjuk/nevelőapjuk a minta, igyekeznek rá hasonlító férjet választani.

A hasonló-hasonlót vonz….

A hasonló-hasonlót vonz elmélet igazságát a párválasztás esetén több korábbi kutatás is alátámasztotta. Bizonyítást nyert, hogy hosszú távú kapcsolatra inkább választunk magunk mellé olyan partnert, aki jobban hasonlít hozzánk fizikailag, örökletes személyiségvonásaiban (pl. temperamentum), intelligenciaszintjében, iskolázottságában.

Ez evolúciós szempontból – persze nem tudatosan – érdekünkben áll: a hasonló partner több velünk közös génnel rendelkezik, ami azt eredményezi, hogy eljövendő utódunkban génjeink nagyobb arányban reprezentálva lesznek. A hasonló-hasonlót vonz megfigyelhető az állatvilágban is.

…de a gyerekkori bevésődés meghatározóbb

A kutatócsoport azonban feltételezte, hogy a homogámia mellett a párválasztásban szerepe lehet az ún. imprintingnek is. Az imprinting tanulási folyamat, a gyerekkori minták bevésődését jelenti.

A kutatócsoport azt vizsgálta, hogy a bevésődés mennyire határozta meg nevelőszülők által felnevelt lányok párválasztási preferenciáját. Azáltal, hogy örökbefogadott nők körébe vizsgálódtak, ki tudták zárni a genetikailag irányított felismerései mechanizmusokat.

A kutatás során 26 fiatal nő, nevelőapjuk, nevelőanyjuk, férjük, továbbá több mint száz idegen (kontroll) személy arcképeiből készítettek tablókat, amelyeken 250 beavatatlan kísérleti személy végezett képpárosításokat.

Kinek ki a párja?

A kísérletben először a feleséghez négy férfi arcképe közül kellett a férjét kiválasztani. A következő lépésben a résztvevők a nevelőapáról egy, a fiatal nő 2-8 éves kora között készült fotót láttak, és ehhez kellett társítani a nő férjét. Végül a nevelőanyát és a férjet kellett összetársítani, ismét négy lehetséges alternatíva közül.

A kísérletben résztvevők a véletlennél nagyobb valószínűséggel (azaz 25 százaléknál nagyobb százalékban) kapcsolták a feleséghez a férjét. Azonban ennél is nagyobb, 38 százalékos, volt a találati arány a nevelőapa és a férj társítása esetén. Az anya és a férj összekapcsolása esetén szignifikáns hasonlóság nem volt kimutatható a két személy között.

A kutatás eredményei szerint a gyermekkori imprinting következtében a lányok az apa emlékezeti képét egyfajta modellként használják fel párválasztásukban, ezért az apa és a férj arcvonásai között nagyfokú hasonlóság figyelhető meg. Az eredmények azt is sugallják, hogy a párválasztás során férj és a feleség közötti hasonlóság csupán mellékterméke ennek a folyamatnak.

A gyerekkori hatások kimutathatók tehát a párválasztásban, ám emellett természetesen számos egyéb biológiai és társas faktor szerepe is meghatározó. Többek között például a potenciális partner szaga is befolyásolja döntésünket, hogy hozzánk illőnek tartjuk-e őt vagy sem.

A kutatásról a Proceedings of the Royal Society of London B számolt be.